Alumni interjú Lengyel Anitával (műszaki menedzser)

Két világ határán: műszaki menedzserből fenntarthatósági szakember

Van, amikor egy nyílt nap nem csupán a továbbtanulási döntést határozza meg, hanem egy teljes életpálya kiindulópontjává válik. Interjúalanyunk az Alba Regia Karon talált rá arra a szakmai közegre, amely megalapozta karrierjét a minőségirányítás és a fenntarthatóság területén. Ma már a Grundfos LCA mérnökeként dolgozik, miközben óraadó oktatóként a következő generációknak is átadja tapasztalatait.
(Az alumni interjúsorozat huszonötödik része)

• Miért az Alba Regia Kart választotta annak idején?
  A döntést végül a személyes élményem alapozta meg. Középiskolásként még kerestem az utamat, és a kari nyílt nap volt a fordulópont. Egyszerűen magával ragadott az egyetem légköre, a tanárok és a hallgatók közvetlensége.
  Itt találtam rá a műszaki menedzser szakra, ami tökéletes választásnak tűnt a sokoldalú érdeklődésemhez. Nagyon tetszett, hogy ez a képzés átjárást biztosít a műszaki és a gazdasági területek között. Végezetül mesterképzésre is itt maradtam az egyetemen, szóval mondhatjuk, hogy jó döntés volt évekkel ezelőtt ezt a kart választani.
  
• Melyik tantárgy vagy oktató volt a legnagyobb hatással Önre?
  Tudom, hogy ez furcsán hangzik, de világ életemben szerettem iskolába járni és tanulni, így az egyetemen is sok tárgyat szerettem. Imádtam az összes tipikus menedzser tárgyat, melyek inkább a soft skill-ek fejlesztésére összpontosítottak, valamint a kedvencem a minőségirányítás volt. Az egyetemi évek során nagyon sok tanártól kaptam támogatást, külön szeretném kiemelni Dr. habil. Pogátsnik Monikát, Fejes Gábort, Seres Mónikát és Trenka Zoltánt. Mindannyian igazán motiváló, kedves és támogató oktatók.
  
• Mi az első emlék, ami eszébe jut az egyetemi évekről?
  Nagyon sok jó emlékem van az egyetemről. Az első ami mindig eszembe jut, az az Intézeti Estek, melyek mindig nagyon jó hangulatban teltek, mind a szervezésük, mind pedig maga az est.
  
• Hogyan alakult a pályája a diploma megszerzése után?
  Ha röviden kellene összefoglalni: a pályám sokkal izgalmasabban alakult, mint azt végzősként gondoltam volna. A diploma megszerzése után először a Quality területen indultam el, ami egy fantasztikus alapozás volt, és a mai napig nagyon közel áll a szívemhez. Jelenleg LCA (Life Cycle Assessment) Engineer-ként dolgozom a Grundfosnál, amire rendkívül büszke vagyok. Ez egy itthon még viszonylag ritka, de a mai világban, amikor a fenntarthatóság és a környezetvédelem kérdése kulcsfontosságúvá vált, elengedhetetlen szakma. Ráadásul a kör mostanra bezárult, hiszen óraadóként visszatérhettem az alma materembe, ami külön öröm és megtiszteltetés számomra, mert így a szakmai valóságot hozhatom be a tanterembe.
  
• Mi volt az első munkahelye, és milyen tapasztalatokkal gazdagodott ott?
  Az első igazi munkahelyemnek a Hydro-t tekintem, ahol a duális képzés éveit tölthettem. A cég több területére is rálátást kaptam, ami nagyon sokat tágított a látókörömön. Különösen büszke vagyok arra, hogy a szakdolgozatomat egy valós vállalati projektre építhettem itt, és ezt a témát sikerült TDK szinten is továbbvinnem.
  
• Mi volt a legnagyobb szakmai kihívás, amellyel szembe kellett néznie?
  Pályakezdőként a legnagyobb szakmai kihívást az iskolapad és a munkahelyi valóság közötti átmenet jelentette, különösen az önálló döntéshozatal terén.Bár korábban a duális képzés során megtapasztalhattam milyen egy vállalat mindennapi elemének lenni, de ennek ellenére felnőttként a munka világában hirtelen szembe jönnek olyan helyzetek, amikor teljesen egyedül kell helytállni és felelősséget vállalni. Szerencsésnek mondhatom magam, mert egy rendkívül támogató menedzser mellett dolgozom, de még így is voltak olyan pillanatok, amikor egyedül kellett megoldanom összetett problémákat. Ez elsőre ijesztő volt, de a legnagyobb tanulság az lett számomra, hogy merjek bízni a saját tudásomban. Ez kicsit elcsépeltnek hangozhat, de igaz: Megtanultam azt is, hogy a hibázás nem kudarc, hanem a fejlődési folyamat természetes része, amiből tanulni lehet.
  
• Hogyan látja az egyetem szerepét a mai világban?
  Az egyetemek szerepe a mai világban kiemelten fontos. Hídként kell szolgálnia a tudomány és a piaci valóság között. Nem csak szakembereket kell képeznie, hanem modern gondolkodású felnőtteket. Olyan környezetet kell biztosítania, ahol a hallgatók megtanulnak önállóan problémát megoldani, csapatban dolgozni, és rugalmasan alkalmazkodni változásokhoz, akár társadalmi, akár technológiai válozásról legyen szó.
  
• Mit jelent Önnek ma az alma matere?
  Az alma materem számomra ma elsősorban a közösséget és a hovatartozást jelenti. Az évek alatt kialakult egy olyan szakmai és baráti háló, amely a mai napig elkísér.
  
• Milyen tanácsot adna annak a hallgatónak, aki most ugyanazon a szakon kezd, amelyen Ön végzett?
  Először is, élvezzétek ki az egyetemi éveket, mert sajnos hamar véget érnek. Másodszor, pedig építsetek kapcsolatokat, ismerkedjetek, beszélgessetek és merjetek élni az egyetem adta lehetőségekkel.