Dr.h.c.Dr. Winkler András 1942. szeptember 3-án született Szombathelyen. Sopronban járt általános majd középiskolába. Az érettségit követően az Erdészeti és Faipari Egyetem Faipari Mérnöki Karán tanult tovább, ahol 1965-ben faipari mérnöki oklevelet szerzett.
Egyetemi tanulmányainak befejezése után Szombathelyre került, ahol a 1973-ig a Nyugat-magyarországi Fűrészek gyártmánytervezője volt. Az általa tervezett forgácslap elemekből épített lakóházak a faalapanyagú termékek alkalmazásának új útjait nyitották meg
1973-ban került vissza az Alma Materbe, s azóta egyetemi oktató a Faipari Mérnöki Kar Lemezipari Tanszékén. Oktatói és tudományos pályája egyenletesen szép ívet írt le. 30 éve végez példaértékű, oktató-nevelő munkát. E tevékenysége mellett lett fokozatosan a korszerű faipari kutatás, a lap- és lemezgyártás gyakorlati és elméleti kérdéseinek megalapozója, szakterületének kivételesen magas színvonalon dolgozó, nemzetközileg is elismert szaktekintélye. Sokoldalú tevékenységére, gazdag nemzetközi kapcsolataira az egyetem felső vezetése is felfigyelt és 1981-től különböző vezetői posztokra kapott megbízatást.
1981-84 között a Faipari Mérnöki Kar kutatási dékánhelyettese, 1984-től 1989-ig oktatási rektor-helyettes, 1989-től 1997-ig az Egyetem rektora, majd az ezt követő egy évig pedig prorektoraként végzett elismerésre méltó vezetői tevékenységet. 2002-től négy évig ismét az egyetem felső vezetésében dolgozik általános rektor-helyettesként. Minden vezetői beosztásában, de különösen az egyetem oktatási rektor-helyetteseként, majd rektoraként arra törekedett, hogy az alaptudományok oktatása kellő súlyt kapjon minden kar oktatásban.
Úttörője volt a Regionális Egyetemi Együttműködésnek, kezdeményezője és egyik alapítója a Nyugat-Magyarországi Regionális Egyetemi Szövetség Egyesülésnek. Nevéhez fűződik a Soproni Egyetem szakegyetemből regionális egyetemmé fejlesztése. Rektori megbízatásának ideje alatt nyolc új szak indult, s nevéhez fűződik a doktorandus képzés indítása. Oktató-nevelő munkásságában kiválóan ötvöződnek a gyakorlati tapasztalatok és a magas szintű elméleti felkészültség. Tudását fiatal oktató és kutató munkatársainak és hallgatóinak, doktorandusainak átadva, munkájukat szervezve segíti a választott tudományterület mélyebb megismerését. Meghívott előadóként rendszeresen tartott és tart előadásokat külföldi egyetemeken. Német és angol nyelvterületen számos rangos szakmai konferencia, szimpózium szervezője, vezetője és egyben előadója is.
Tudományos eredményeit 1979-ben kandidátusi, 1988-ban akadémiai doktori értekezésben foglalta össze. Doktori disszertációjának sikeres védése után a műszaki tudomány doktora tudományos fokozatot szerezte meg.
Tudományos munkásságát számos tudományos publikáció fémjelzi, melyek hazai és nemzetközi szakfolyóiratokban jelentek meg, többek között német és angol nyelven. Figyelemre méltóak a nagy szakmai felkészültséggel és műgonddal újszerűen megírt tankönyvei, és értékes egyéb témájú előadásai.
Szakmai munkásságáért az Universität für Bodenkultur, Wien „doctor honoris causa” címet adományozott számára, majd 1996-ban Szent-Györgyi Albert díjat kapott iskolateremtő felsőoktatási tevékenységéért. 2000-ben Széchenyi-díj és Nyugat-Magyarországi Egyetemért Emlékérem kitüntetésben részesült.
A hazai és nemzetközi természetvédelmi mozgalom egyik jelentős alakja, aki mint az IUFRO erdész kutatók világszövetsége végrehajtó bizottságának tagja, Kelet-Európa képviselője, nemcsak a hazai erdők védelmében tevékenykedett eredményesen, hanem az Óriás-hegység és az orosz erdők újraerdősítésének is sikeres kezdeményezője és szervezője volt.
1994-től a Leopold Pfeil díj öttagú kuratóriumának, valamint a „Holzforschung und Holzverwertung” c. újság szerkesztő bizottságának is tagja. Számos fontos hazai és külföldi szervezet, egyesület, bizottság munkájában tevékenykedett vagy tevékenykedik most is. Részt vett a „Felsőoktatás 2000-ig” első változatát kidolgozó tárcaközi bizottság munkájában. Megalakulásától megszűnéséig tagja volt az Ideiglenes Akkreditációs Bizottságnak. 1997-ben beválasztották a MAB plénumába. 1996-tól az MTA Erdészeti Bizottság elnökhelyettese, a Faanyagtudományok és Technológiák Doktori Iskola vezetője
Winkler professzor úr több mint 20 éve kíséri figyelemmel főiskolai karunk oktató-nevelő és tudományos munkáját. Először, 1984-től oktatási rektor-helyettesként kapcsolódott be a Kar életébe. Az egyetem egyik vezetőjeként nagyon fontosnak tartotta, hogy ne csak a szokásos kommunikációs eszközök (telefon, levél) útján, hanem személyesen is tapasztalatokat szerezzen a kar tevékenységéről. Már rektor-helyettes korában is gyakori résztvevője a kari tanácsoknak, a kari tudományos konferenciáknak, és akár a pedagógusnapi rendezvényeinknek is. Ezt a munkastílust 1989-től egyetemünk rektoraként is tovább folytatta. Vezetőként nagy része volt abban, hogy kar az EFE majd a Soproni Egyetem ősi karainak egyenrangú társa legyen. Támogatta a kar minden olyan törekvését, amely az egyetemi karrá válás irányába mutatott.
Mind oktatási rektor-helyetteseként, mind rektorként arra törekedett, hogy karunk szervesen illeszkedjen az egyetem életébe. Ezért nemcsak az oktató-nevelő és kutató munkánkat kísérte figyelemmel, hanem rendszeres és aktív résztvevője volt a diákélet hagyományosan szép alkalmainak, a szakestélyeknek. Gyakran volt szakestélyeink elnöke, s tőle személyesen tanulta meg a diákság a professzor úr által írt- és komponált diák dalok sorát.
