„Széles látókör, az akkori körülmények között magasszintű szakmai tudás és precizitás”.
Interjú Tunkli Mihály villamosmérnökkel, a VIDEOTON Holding Zrt. senior üzletfejlesztési igazgatójával
(Az alumni interjúsorozat huszonharmadik része)
- Melyik cégnél és milyen pozícióban dolgozik?
A Videoton Holding ZRt. senior üzletfejlesztési igazgatója vagyok 2024. július 1-től részmunkaidőben, korábban üzletfejlesztési vezérigazgató helyettes voltam.
- Mi volt a motivációja, amikor egyetemünket, vagy annak jogelőd intézményeit választotta?
Gyerekkoromtól fogva érdekelt az elektronika, még általános iskolás voltam amikor már elektroncsöves rádiókat javítottam és építettem. A Ságvári Endre Híradásipari Technikumba jártam, amikor tranzisztoros elektromos orgonát is építettem. Ekkor már hallani lehetett a számítástechnika fejlődéséről, és Dominó Gyula tanár úr kapacitált arra, hogy próbáljam folytatni a tanulmányaimat ezen a területen.
- Pontosan melyik jogelődintézményünkben végzett? Melyik szakon (szakokon) szerzett oklevelet?
A Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola Székesfehérvári kihelyezett számítástechnikai szakon folytattam a tanulmányaimat és kaptam villamos üzemmérnöki oklevelet.
- Volt-e olyan tanára, akire felnézett? Milyen üzenettel/szemlélettel/tudással lett gazdagabb általa?
Nagyon felkészült tanári kar oktatott bennünket.
A legemlékezetesebbeket név szerint is megemlíteném:
- Cseh István tanár úr már a technikumban is tanította a matematikát, amit a főiskolán még briliánsabb módon folytatott,
- Feczkó János tanár úr a fizika rejtelmeibe vezetett be bennünket,
- Sztachó Lajos tanár úr a számítástechnikai gondolkodás alapjait ismertette meg velünk,
- Botos László tanár úr a PG órákon nagyon nyíltan elemezte a szocialista gazdaságtan ellentmondásait,
- Sasvári Gábor tanár úr az üzemgazdaságtan és a finommechanika érdekességeit tárta fel nekünk
- Horváth László tanár úr, aki szintén tanított már a technikumban magyar irodalmat, a marxista filozófiát oktatta, de részletesen megismertette velünk a másként gondolkodó filozófiákat mint pl. a Hegel tanait is,
- Gyűling Zoltán tanár úr az áramkörök elméletébe vezetett be bennünket,
- Milcsevics Tibor tanár úr az akkor legmodernebb számítógépek architektúráit ismertette meg velünk,
- Ballai János tanár úr pedig a korszerű számítástechnikai perifériák felépítését mutatta be nekünk,
- a harmadik évben pedig a Videoton Számítástechnikai Gyár kiváló mérnökei, Váradi László, Kis Ferenc és Kováts Dénes mutatta meg nekünk a gyakorlatban a számítástechnikai rendszerek gyártását és tesztelésüket
Ők mind jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a látókörünk kiszélesedjen, könnyebben megtaláljuk a helyünket a pályafutásunk során.
- Fel tudja eleveníteni első emlékét az egyetemmel kapcsolatban?
Mindössze egy évvel korábban lett megalapítva a kihelyezett tagozat, minthogy mi odakerültünk, nem tudtuk hogyan fog működni, milyen lesz a színvonal, s mennyire érezzük majd hasznosnak az ott eltöltött időt? Rövid idő alatt sikerült összekovácsolódni a csapatnak, már ekkor kialakultak életre szóló kapcsolatok is. A tanári kar nagyon profi volt, gyorsan belelendültünk a tanulásba. (csak az orosz nyelvvel nem tudtunk megbékülni sehogy sem J)
- Kapott-e az intézménytől életre szóló útravalót?
Széles látókörre, az akkori körülmények között magasszintű szakmai tudásra és precizitásra nevelt bennünket.
- A tanulás mellett jutott idő a szórakozásra is? Milyenek voltak az egyetemi diákévek?
Nagyon jó volt a társaság, sok időt töltöttünk együtt. A tankörtársammal Till Erzsébettel már az első évfolyam során párt alkottunk, s a főiskola után össze is házasodtunk. Ezen idő alatt terveztem meg és készítettem életem akkori legnagyobb művét, egy elektromechanikus Hammond orgona tranzisztoros változatát, ami akkor talán egyedülálló volt még Magyarországon. Több mit ezer tranzisztort tartalmazott, amiket selejtből válogattuk ki Erzsivel, és a nyomtatott áramköröket is Erzsi festette és maratta. Az eredmény nagyon jól sikerült, tényleg hasonlóan szólt, mint az eredeti.
Remek hangzást adott az amatőr zenekarunknak a Santana, Deep Purple és Emerson, Lake and Palmer darabok megszólaltatásánál.
- Meg tudja fogalmazni, mi volt az, amit a leginkább szeretett az egyetemben?
A képzés sokszínűségét és profi voltát.
- Milyen lehetőséget lát napjaink felsőoktatásában?
Nekem a főiskola harmadik évének tanmenete tetszett legjobban, mert ott hetente egy napot a Videoton Számítástechnikai Gyárában töltöttünk valódi gyakorlaton. Ez lehetővé tette, hogy az iskola befejezése után azonnal hasznosan be tudtunk kapcsolódni a munkába, hosszabb betanulási idő nélkül.
- Lenne tanácsa a mai ifjúságnak, hogyan válasszanak egyetemet/karriert maguknak?
Nem vagyok bölcs, de a saját tapasztalataim alapján mondom, hogy csak olyanra fordítsanak időt, energiát, ami valóban érdekes számukra, mert akkor a tanulás nem gyötrelem, hanem izgalmas kihívás…
- Felidézné egy emlékezetes pillanatát, ami az egyetemünkhöz köti?
A matek szigorlati élményemet szeretném itt megosztani: sosem voltam igazán jó matekból, de a valószínűségszámítás különösen nem érdekelt, nem is készültem fel belőle. A tételhúzáskor viszont ilyen tételt húztam ki, s nagyon megijedtem. Viszont a mögöttem álló tankörtársam ezt szerette volna kihúzni, s kikapta a tételt a kezemből. Az újra húzott témával már szerencsére nem volt gond, így megmenekültem a szigorlat megismétlésétől.
- A munkahelyén mennyiben tudja hasznosítani az intézményünkben tanultakat?
Amikor munkába álltam, a főiskolán szerzett szakmai tudást szinte teljes mértékben hasznosítani tudtam. Akkor még az egyes számítástechnikai építőelemeket alkatrész szinten kellett ismerni. A rendszerintegrálásnál a hibakeresések során a kezelőpultról gépi kódban programozva figyeltük az egyes IC-k lábain a biteket oszcilloszkóppal, vagy „LogicPen” segítségével, lépésenként.
Az áramköri szintű tudásomat az ötéves jugoszláviai kiküldetésem és a hazatérésünk után még installációs osztályvezetőként is jól tudtam használni a mérnök kollégáim támogatása során. Persze az eszközök mai integrálsági szintjén ezek a módszerek már elképzelhetetlenek.
Amikor már vállalatcsoportszintű vezető lettem, akkor nyilván csak a továbbképzéshez szükséges alapokat biztosította a főiskolán szerzett tudás.
- Gyerekkorában már ezzel a szakmával akart foglalkozni, vagy más „karrierálma” is volt?
Az általános iskola alsó osztályaiban még mozdonyvezető szerettem volna lenni, de később már az elektronika és a zene kezdett érdekelni. Az első, mint életpálya, a második pedig életre szóló hobby. Ekkor még tudomásom sem volt a számítástechnika létezéséről…
- Diplomával a kezében mi volt az első pár lépés, amit megtett a karrierje előmozdítása érdekében?
Videoton ösztöndíjjal rendelkeztem a tanulmányaim során, így egyértelmű volt, hogy a Számítástechnikai Gyárban fogok dolgozni. Váradi László – aki gyakorlati oktatást is tartott az iskola harmadik évében – Rendszerintegráló csapatába kerültem, s azonnal kaptam is egy nagy rendszert, hogy építsem össze és teszteljem le, hogy ki lehessen szállítani. Sikerült! Ezután elkezdtem rendszerszintű problémák megoldásával foglalkozni, több olyan hiba okot is sikerült kiderítenem és megoldást találni rájuk, amelyek akár fejlesztési hibákra is visszavezethetők voltak. Több újításom is bevezetésre került, s néhány másikat Dóra Levente kollégámmal együtt dolgoztunk ki.
- Volt támogatója, aki segítette a karrierje kezdetén?
- Dominó Gyula tanár úrnak örökké hálás leszek, hogy rábeszélt engem és anyukámat, hogy jelentkezzek a főiskolára. Ez volt életem legnagyobb fordulópontja, mert a főiskolán szereztem meg azt a tudás alapot ami a karrieremet megalapozta és itt találtam meg életem párját is.
- Az államvizsgán Kázsmér János, a Videoton Számítástechnikai Gyárának igazgatója volt az elnök, felfigyelt rám, s jóval később, amikor már az egész Videoton vezérigazgatója lett, kiemelt vállalatcsoport szintű minőségbiztosítási és vevőszolgálati főmérnöknek.
- Váradi László nemcsak a főiskola gyakorlati képzése keretében, hanem már a munkahelyemen, is rengeteget segített
