Molnár Máté vagyok harmadéves villamosmérnök hallgató. Tavaly tavasszal, mielőtt a koronavírus berobbant Európába, beadtam az Erasmus+ pályázatom a jelenlegi, finnországi félévre. Akkor még nem is sejtettem, hogy mennyire meg fog változni az életünk, utazási lehetőségeink és szokásaink.
Január hetedikén repültem el otthonról, rutinos utazóként meglepetten fogadtam Ferihegy üres 2A terminálját. Csak a B terminálról indulnak most repülők.
A check-in pult szokásos útlevél ellenőrzését negatív koronavírus teszt és a Lapland UAS meghívólevelének bemutatása követte. Ezután mehettem is a biztonsági ellenőrzésre.
Amszterdamban szálltam át a Helsinkibe tartó járatomra. A repülőtereken tájékoztatják az utazókat a maszkviselés fontosságáról és annak három óránkénti cseréjéről.
Helsinkiben ismét ellenőrizték a három napnál frissebb negatív PCR tesztemet. Akik nem rendelkeztek ilyennel, helyben tesztelték őket. Ezt követően az Európán belül már rég elfeledett, hagyományos határellenőrzési eljáráson estünk át. A kérdések: Miért? és Hova? A fogadó intézmény meghívóját elolvasva beengedtek az országba, ennek hiányában nem léphettem volna be Finnországba.
Röviden tájékoztattak, hogy lehetőleg kerüljem el a tömegközlekedést, és amint megérkezek a célomhoz, tíz napos önkéntes karantén vár rám, amikor nem mehetek közösségbe, ugyanakkor sétát és sportolást végezhetek a szabadban.
Innen aztán éjszakai vonattal vettem célba Lappföldet. Ekkor már tíz órája úton voltam. Több, mint nyolcszáz kilométeres vonatozás azonban még hátra volt. Január 8-án reggel érkeztem Kemibe.
Finnországban nem kötelező a szájmaszk viselése, ajánlásokat tettek, amiket az emberek igyekeznek betartani, bevásárlóközpontokban, közösségi helyeken többnyire mindenki maszkot visel. Ezeknek az intézkedéseknek és a kis népsűrűségnek köszönhetően elég alacsonyan tudják tartani a fertőzöttséget.
Jelenleg az otthon már megismert hibrid oktatásban tanulunk. Az előadások az Adobe Connect platformján zajlanak. Az előadások interaktivitását osztrák kollégámmal kell megteremtenünk; a finn hallgatók általában nem kérdeznek, és nem válaszolnak. Az előadások anyagát igyekeznek a lehető legmodernebb technológiákra felépíteni, friss adatokkal szemléltetni a bemutatni kívánt témát.
Rengeteg labor óránk van, ekkor a kikészített maszkokból veszünk fel egyet-egyet, amit szünetenként cserélni kell. A laborórákon van a hangsúly minden esetben, sok nagyon jól felszerelt laborral teszik számunkra az oktatást élvezetessé és hatékonnyá, az oktatás fő hangsúlya ezeken az órákon van. Ezekben a laborokban képzik tovább az iparban dolgozó mérnököket is, hogy megismerjék a legújabb fejlesztéseket.
Minden gyakorlati óránk egy-egy projektre épül, a projekt végén beszámolót és prezentációt kell készítenünk. A laborokhoz és az iskola kinyitásához mindenkinek van mágneskártyája, így a személyes kártya és kód használatával az egyetem hétfőtől szombatig látogatható nyitvatartási időn kívül is. Hétközben hozzáférünk az alapanyag raktárhoz és műhelyhez is, amit a projektjeink megvalósításához használhatunk.
A biztonságos laborok szabad, felügyelet nélküli használata a tanárok és diákok közötti kölcsönös bizalom eredménye. Természetesen a magas feszültségű laborok csak oktatói felügyelet mellett látogathatók.
A laborlátogatások higiénikussá tételéhez minden esetben kézfertőtlenítés követi a terembe lépést. Az egyetem minden bejáratánál és közösségi terein szintén kézfertőtlenítő állomások és szájmaszkok vannak kihelyezve a hallgatók, a tanárok és a látogatók számára. A laborok férőhelyeit megfelezték, így például egy húsz munkaállomásos laborban egyszerre tíz hallgató tartózkodhat, elkerülve ezzel a tumultust.
Az iskola épülete nagyon modern, inspiráló. Minden a könnyed tanulást szolgálja. Hatalmas kanapék, csendes szobák, fotelek, olvasószoba segíti a hallgatók és oktatók munkáját. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az iskola hatalmas aulájában kapott helyet az egyetemi „All you can eat” menza is, ahol minden nap finom és egészséges ebéd vár ránk salátával, főétellel és desszerttel.
A tanáraink kifejezetten kérik, hogy kezeljük őket partnerként, kerülve a hivatalos megszólítási formákat. Vallják, hogy a formaságok elkerülése mellett is megadhatjuk egymásnak a kellő tiszteletet, ugyanakkor a tanulás hatékonyságát és gördülékenységét ez nagyban megkönnyíti. Rendkívül segítőkészek és barátságosak, mindenre megtalálják a megoldást. Ha egy feladat megoldásához láthatóan nem elegendő a moodle-ben kiírt határidő, kérés nélkül meghosszabbítják azt néhány nappal.
Erasmus koordinátorunkat, Sannát mindenképpen szeretném név szerint megemlíteni, aki a nap 24 órájában rendelkezésünkre áll. Sokat segített már érkezésünk előtt is, minden kérdésünket, kérésünket igyekszik megválaszolni, megoldani. A mindennapi életünket Tutorok segítik. Ők velünk egykorú hallgatók, akik programokat szerveznek nekünk, segítenek minket ügyes bajos dolgaink elintézésében. Bár nemzetközi hallgatóknak hagyományosan szervezett programok nagy része elmarad, sajnos Mikulás sem fogad látogatókat Rovaniemiben, mégis rengeteg látványos, kipróbálandó dolgot találhatunk városunkban, Kemiben is, így mindig élményekben gazdagon töltjük a hétvégéinket is. Voltunk túrázni, korcsolyázni, hófúvásban grillpartin, szaunázni, szauna után kifeküdtünk a hóba, úsztunk a befagyott Botteni-öbölben, megnéztük az északi fényt…
Lassan két hónapja érkeztem. Nagyon örülök, hogy a vírus ellenére is lehetőségünk volt kiutazni. A következő két hónapban pedig rengeteg új élmény vár még ránk. Ha tetszett a beszámolóm, pályázzatok ti is Erasmus+ ösztöndíjra! Ha szeretnétek követni életre szóló kalandomat Lappföldön, kövessetek Instagramon! @mmate98
