Dr. Szabó Gyula 1935. március 28-án született a Borsod-Abaúj-Zemlén megyei Alsóvadászon. Itt járt általános iskolába is. Középiskolai tanulmányait Nagykőrösön végezte. Az érettségit követően a soproni Erdőmérnöki Főiskolán tanult tovább, ahol 1960-ban szerezte meg erdőmérnöki oklevelét.
Egyetemi tanulmányainak befejezése után először Miskolcra került, a 10.sz. Erdőrendezőségre. 1961-ben a frissen nősült erdőmérnök munka- és élet körülményeinek javítására a Mezőföldi Állami Erdőgazdaság lovasberényi Erdészetéhez igazolt, ahol egészen 1963-ig dolgozott műszaki előadói munkakörben. 1963 szeptemberében Dr. Sébor János tanszékvezető egyetemi tanár meghívására az Erdészeti és Faipari Egyetem Földméréstani Tanszékére került, ahol egyetemi tanársegédi munkakörben kezdi oktató pályafutását, majd 1969-ben egyetemi adjunktusi kinevezést kap.
Tanszéki kutatási feladataiban – többek között – a földi fotogrammetria erdőgazdasági alkalmazását vizsgálja. A témával eredményesen pályázott külföldi ösztöndíjra és 1973. július 2-től szeptember 30-ig három hónapot tölt Helsinkiben a Kulturális Kapcsolatok Intézetének ösztöndíjasaként a Műszaki Egyetem Fotogrammetriai Intézetében miután német nyelvből az akkori gyakorlatnak megfelelően eredményes KKI nyelvvizsgát tett. Az igen tartalmas és hasznos tanulmányút eredményeként elkészíti: „A földi fotogrammetria alkalmazása az erdőgazdasági szállítóberendezések alakváltozási vizsgálatában” c. doktori értekezését és 1974. június 26-án „Summa cum laude” minősítéssel megvédi azt.
Az Egyetem nagyhírű Földméréstan Tanszékének 1975. január 16-ig oktatója. Ekkor az egyetem rektora, Dr. Gál János, több kollégájával együtt áthelyezi az 1972-ben alakult Földmérési és Földrendezői Főiskolai Karra, ahol az alapítandó Földrendezői szak koordinációs tevékenységét kell ellátnia. 1976. július 1-vel főiskolai docensként, majd 1984. július 1-től főiskolai tanárként végezte oktató munkáját egészen 2005. március 28-ig, 70 éves koráig, amikor a felsőoktatási törvény rendelkezési szerint a miniszterelnök felmentette e tisztsége alól.
A fehérvári karra kerülésekor először a Geodéziai Tanszék oktatója volt, ahol a fő feladata a Földrendezés c. tantárgy előadása, gyakorlatainak vezetése mellett a tanszék szinte minden tantárgyának oktatásában résztvett. A Földrendezés tárgy vezető oktatójaként fogta össze a témakörrel kapcsolatos oktatási-kutatási-publikációs munkákat. A gyakorlatból a karra került oktató társaihoz hasonlóan fontosnak tartotta az oktatói és hallgatói csoportok együttműködését igénylő, külső megrendelőknek végzett munkák megoldásában. Remek szervező munkával, hallgatók egész sorát foglalkoztatva, oldotta meg sikeresen ezeket a feladatokat, amelyek túlnyomórészt választott új diszciplinájához, a földrendezéshez kötődtek. Néhány említésre érdemes ezek közül:
- Sárbogárd komplex területrendezésének földmérési alapozása
- Zirc, Alcsútdoboz, Csurgó, Sárvár, Szeleste, Tornanádaska arborétumai
rekonstrukciós munkáinak térképi támogatása - a Fenyőfői bauxitbánya felszíni alaphálózata
- Székesfehérvár zöldfelületeinek térképezése, nyilvántartásának és adatbázisának elkészítése
Oktató munkája mellett a karon több vezetői megbízatása is volt.
Tanszékvezetője az Alapozó tárgyak Tanszékének 1981 – 1990-ig. Jelentős eredményeket ért el a tanszékközi kapcsolatok fejlesztésében és abban, hogy az alaptárgyak oktatása a szaktárgyak igényeinek megfelelően történjen. Sokat fejlődött a számítástechnika, a gyakorló példákat „matematikus-geodéta párosok’” dolgozták ki. A tanszék pedagógiai végzettségű oktatói bekapcsolódtak a szakmai kutatásokba. Az új tantárgyi programokhoz folyamatosan készültek el tantárgyi jegyzetek.
Oktatási igazgatóhelyettes 1980 – 1986 között, majd ugyanezen a poszton, de főigazgató-helyettes címmel szervezi nagy hozzáértéssel és a hallgatók iránti elkötelezettséggel 1986 és 1990 között a kar oktatási munkáját.
1990. július elsejével a kari és egyetemi tanácsok határozata alapján megalakult a Felmérési és Földrendezői Tanszék, amelynek első vezetője lett, majd 1991-től a Földrendező szak szakvezetője is. Tanszékvezetői munkája során jelentős eredményeket ért el a tanszék munkájának hatékony megszervezésével, a tanszéken gondozott tantárgyprogramok korszerűsítésében. Az alapképzés mellett nagy gondot fordított a továbbképzére is. Az Ingatlankataszteri Szakmérnöki Továbbképző szak megszervezésével és működtetésével szélesíti a diploma utáni képzés választékát.
Az oktató munka mellettt a tanszék kutató munkáját is nagy szakértelemmel irányította. Ezt kezdettől fogva két oktatást fejlesztő téma köré csoportosította: az ingatlan-nyilvántartás alapadatainak és rendszerének korszerűsítése, a területrendezés feladatainak korszerű számítógépes megoldása valamint a mezőgazdasági út- és vízépítéstan gyakorlati feladatainak számítógéppel segített megoldása. Több értékes dolgozat szerzőjeként, társszerzőjeként publikálta ennek a munkának ez eredményeit folyóiratokban, konferenciákon. Alapító tanszékvezetőként egészen 2001-ig, a felsőoktatási törvényben megszabott korhatárig sikerrel vezette a tanszéket.
Aktívan vette ki részét a Nyugat-magyarországi Egyetem kialakításának munkájában is. Több bizottságban tevékenykedve, szakértelmét, korábbi magasabb vezetői beosztásban szerzett tapasztalatait kiválóan hasznosíthatta az integrációt előkészítő testület.
Közreműködött a TEMPUS OLLO projekt feladatainak teljesítésében, a szakmérnök- képzésben, s más oktatási feladatokban. Nagy szakértelemmel, folyamatosan készítette a szakképzésekhez szükséges tananyagokat. Több mint 22 éven át folyamatosan írta, illetve szerkesztette az oktatás-fejlesztés dokumentumait: okleveles földrendező mérnök-képzés 3+2, illetve 5+0 rendszerben (1986, 1990, 1995), 4 éves képzés földmérő és földrendező szakon: 1989. Okleveles területfejlesztési mérnök, Területfejlesztési mérnöki szak létesítése, indítása (2002, 2003, 2004). Településgazda főiskolai képzés akkreditációjának előkészítése: 2003. A Településfejlesztési mérnöki szak akkreditációs anyaga példa és forrásanyag a bolognai folyamat keretében összeállítandó tantervekhez is. Pályázatokat írt FEFA 1989, 1990 OTKA, 1997 PHARE „tükörprogram”, humán erőforrás fejlesztés 2001, oktatástámogató környezetvédelmi pályázatok stb.
Számos társadalmi és állami fórumnak volt tagja és vezetője. Néhány fontosabb ezek közül: TIT megyei szervezete, Egyetemi Tanács, Kari Tanács, Felvételi Vizsgabizottság, Állami- későbbi elnevezéssel Záró Vizsgáztató Bizottság, EFE Tudományos Közlemények Szerkesztő Bizottsága. Több cikluson át tagja a MÉM Igazságügyi Mezőgazdasági Szakértői Bizottság Földmérési Albizottságának.
Negyvenkét évi oktató munkája során több egyetemi és állami kitüntetésben részesült: az „Erdészet Kiváló Dolgozója” (1973), „Kiváló dolgozó” (1978). Székesfehérvár város Tanácsa 1978-ban, a város érdekében végzett munkáját 1978-ban a „Fejér megyéért” elnevezésű éremmel ismerte el. Fasching Antal díj 1992, Pro Silvicultura Arte Lignaria et Geodesia 1997 jelzi az újabb szakmai elismeréseket. Hosszú évtizedeken át végzett eredményes szakmai, oktatási munkájának elismeréseképpen 2004-ben a Magyar Felsőoktatásért Emlékplakettet, majd 2005. március 15-én a Magyar Köztársaság kormánya a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel tüntette ki.
Munkatársaival, beosztottjaival és a hallgatókkal a kapcsolata példásan jó volt, amely a kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen alapult. A hallgatók mindig igen nagyra értékelték sokrétű munkáját, segítő szándékát. Oktató munkája mellett nevelési tevékenysége is eredményes volt. Számos volt hallgatója ma is felkeresi tanácsért, szakmai konzultációért.
Dr. Szabó Gyula munkája mindig példamutató volt. Számtalan feladatát mindig nagy munkabírással, remek szervező készséggel, fegyelmezetten oldotta meg. Elévülhetetlen érdemeket szerzett az ország előzmények nélküli, máig is egyetlen földrendező szakképzési helyének kialakításában, működésének megszervezésében, számos földrendező szakember pályára állításában.
Gyászbeszédek (pdf)
