Dr. Ágfalvi Mihály írása
In memoriam Dr. Vincze Vilmos
„Mindenki addig él, amíg emlékeznek rá” tartja magát a mondás. Ennek szellemében és a régi egyetemek hagyományait követve 2005. szeptember 12-én a főiskolai kar 101-es előadótermét dr. Vincze Vilmosról neveztük el.
Szomorú apropóját az eseménynek az adta, hogy kilencvenhatodik életévében 2005. júliusában elhunyt a magyar geodézia tudományterületének egyik nagy öregje, a Kar jogelődjének létrehozásában elévülhetetlen érdemeket szerzett nagyhírű gyakorlati és elméleti szakember, dr. Vincze Vilmos a műszaki tudományok doktora, nyugalmazott főiskolai tanár, c. egyetemi tanár, a „Pro Silvicultura Arte Lignaria et Geodesia” egyetemünk magasszintű elismerésének első kitüntetettje.
A fiatal geodéta nemzedék nagy része már csak hírből ismerte, hisz intézményünk egykori tanára 1974 óta nyugdíjas volt. Vincze professzor úr 1935-ben szerezte diplomáját a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mérnöki Karán. Mérnöki tevékenységét a balassagyarmati Államépítészeti Hivatalban kezdte. 1938-tól már mint fővárosi mérnök kapcsolódott be Budapest akkor kezdődő geodéziai felmérésébe. 1949-ben „Pontkapcsolások számítása és vizsgálata” disszertációja alapján „mérnök-doktori” címet kapott.
1950-től az Országos Földméréstani Intézet főmérnöke, majd az ekkor alakult „Városmérési Irodánál” a városméréssel és a nagy ipari beruházásokkal kapcsolatos szabatos geodéziai munkák végzésére alakult osztály vezetője lett.
1955-ben készített és megvédett kandidátusi értekezésében foglalt elgondolásai szerint végezték Budapest önálló háromszöghálózatának bővítését, valamint több vidéki város (Dunaújváros, Salgótarján, Szeged) és nagy ipari beruházások vízszintes alappontsűrítési munkáit. Vezette az akkoriban meginduló fölalatti vasút – a metró – kitűzését és felmérési munkáit. Elgondolása szerint alakították ki az építkezések felszíni vízszintes alapponthálózatát.
1958-tól az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal (ÁFTH) képviseletében jelentős szerepet vállal a Budapestre, az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemre (ÉKME) telepített földmérő képzés kialakításában és fejlesztésében. Gazdag gyakorlati tapasztalatai alapján meghívják az egyetemre, ahol egy új diszciplínát, az Ipari geodéziát elsőként oktatja a magyar földmérőmérnök-képzés történetében. Elkészíti a tantárgy első hazai jegyzeteit.
Javaslatára 1959-ben a székesfehérvári Jáky József Út- és Vasútépítő Technikumban elindul egy érettségire épülő földmérő technikus képzés. Ilyen szintű földmérő képzés Magyarországon addig nem volt. Az 1962-es felsőoktatási reform során kormányrendelet ismeri el a képzést, amely a jogilag önálló Felsőfokú Földmérési Technikumban (FFT) folytatódik. Ez az intézmény tekinthető a mai Kar jogelődjének.
Az 1972-es felsőoktatási „reform” ismét változást hoz az intézmény és dr. Vincze Vilmos életében. Az FFT megszűnik, de jogelődje lesz az Erdészeti és Faipari Egyetemen Földmérési és Földrendezői Karaként újjáalakult oktatási egységnek és dr. Vincze Vilmos a Kar tudományos igazgatóhelyetteseként folytatja oktató-nevelő és tudományos munkáját.
Dr. Vincze Vilmosban azonban nemcsak a jogelőd intézmény alapítóját tiszteltük, hanem a kiemelkedő színvonalon tevékenykedő oktatót és kutatót is.
1962-től tanszékvezető tanára az intézménynek, az általa bevezetett Ipari geodézia oktatója. Eredményesen kutatott az önálló háromszögelési hálózatoknak, a felsőrendű szintezéseknek és a vetülettannak a tárgykörében. Utóbbi eredményként 1970-ben, a valós vetületek egységes származtatásával foglalkozó disszertációjának megvédése után, a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottságától a műszaki tudomány doktora fokozatot nyeri el.
Folyamatosan vett részt különböző műszaki utasítások szerkesztésében. Nagy sikerrel működött közre az új geodéziai vetületi rendszer létesítésében, valamint a függőleges földkéregmozgás tanulmányozására készült szabatos szintezési hálózatot létrehozásával kapcsolatos vizsgálatokban. Számos újítása, találmánya közül az ő korában jelentős eredménynek számított a „Tangensdiagram” c. szabadalma, amit a MOM használt fel az Ma4 és Ma5 típusú mérőasztal műszerében. Szakirodalmunk állományát mintegy 40 értékes tanulmánnyal, könyvvel és könyvrészlettel, jegyzetekkel és tankönyvekkel gyarapította
Számos kitüntetés és elismerés kísérte alkotó munkáját. Ezek közül különösen nagyra becsülte a 85 éves születésnapja alkalmából, az egyetemünkön elsőként elnyert „Pro Silvicultura Arte Lignaria et Geodesia” kitüntetést. 2005-ben, javaslatunkra, a Magyar Mérnöki Kamara örökös tagjának választotta. Sajnos csak rövid ideig örülhetett ennek az utolsó elismerésnek.
A Főiskolai Karral nyugdíjaztatása után is sokáig tartotta a kapcsolatot. Gyakran feltűnt a tanévnyitó ill. diplomaosztó Kari Tanács ülésein, a kar egyéb tudományos és társadalmi rendezvényein. Oktatásfejlesztési terveink kidolgozásánál mindig számíthattunk korrekt, szigorú, ugyanakkor jobbító szándékú véleményére. Főiskolai jegyzetek figyelmes és kritikus lektoraként sokáig sikeresen segítette a kor igényihez igazodó földmérő- és földrendező képzést.
Számosan – így jelen sorok írója is – büszkék arra, hogy még alkotó erejének teljében ismerték Vincze professzor urat, tanulhattak tőle egyetemi-főiskolai előadásokon, a közös kutató munkában, de akár a KK munkakapcsolatok során. Hivatásszeretete, segítőkészsége nem felejthető. Olyan emberre emlékezünk és búcsúzunk Tőle e sorokkal, aki értékeket hagyott maga után, ami mindannyiunk öröksége lehet. Emlékét kegyelettel és tisztelettel megőrizzük.
