Busics György 1953. június 4-én született Szombathelyen. Horvátzsidányban, egy ötgyermekes, horvát nemzetiségű családban nőtt fel. 1967-től 1971-ig Szombathelyen járt középiskolába, az akkor indult földmérési szakközépiskolai osztályba. Az érettségit követően 11 hónapos katonai szolgálatot teljesített Szentesen.
Egyetemi tanulmányait 1972 szeptemberében kezdte el a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán, földmérőmérnöki szakon. Tanulmányai mellett intenzíven bekapcsolódott évfolyama társadalmi életébe. Több éven keresztül a fölmérő tankör csoportbizalmija, majd a kar érdekvédelmi felelőse lett, később az akkor alakult Földmérő Kör titkára. Számos személyes hangvételű kollégiumi szakmai est szervezője, moderátora volt. Diplomamunkáját a metró geodéziai méréseinél alkalmazott giroteodolitos tájékozásról írta, amellyel a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület diplomaterv-pályázatán első díjat nyert. Tanulmányai befejezésekor, 1977-ben megkapta a Budapesti Műszaki Egyetem tanulmányi emlékérmét. Egyetemi évei során, nyaranta több szakmai vállalatnál is dolgozott. Két nyáron egy-egy hónapot Moszkvában töltött orosz nyelvtanulással; 1975-ben orosz középfokú nyelvvizsgát tett.
1977 szeptemberétől, a Kartográfiai Vállalat ösztöndíjasaként, a cég ajkai kirendeltsége volt első munkahelye. Akkor kezdődött Ajka város EOTR rendszerű újfelmérése, így alkalma nyílt részt venni a nagyméretarányú térképkészítés minden munkafázisában. A humánus és szakmailag igényes légkörben a városmérés mellett tervezési alaptérképek készítésével foglalkozott. Első önálló nagyobb munkája, brigádvezetőként, egy 7 községből álló EOTR-tömb felmérésének indítása és irányítása volt Somogy megyében, Balatonkeresztúr térségében. 1980-ban a Kartográfiai Vállalat kiváló dolgozója kitüntetésben részesült.
1981 áprilisában lett az akkori Erdészeti és Faipari Egyetem Földmérési és Földrendezői Főiskolai Karának munkatársa Fehérváron. Tanszéki mérnökként kapcsolódott be a Geodézia Tanszék munkájába, végigjárta az oktatói ranglétra fokait. 1986-ban tanársegédi, 1992-ben adjunktusi, 1997-ben főiskolai docensi kinevezést kapott. 2011-től egyetemi docens, tanszékvezető és szakfelelős a földmérő és földrendező mérnök alapszakon.
Oktatási munkája sokrétű és eredményes. Már az első években részt vett a Geodézia Tanszékhez kötődő több tantárgy oktatásában, gyakorlatvezető a Geodéziai alapismeretek, az Országos felmérés és a Számítástechnika tárgyaknál. A kezdeti években gyakorlatvezetője, később szervezője és irányítója a Geodézia, az Országos felmérés és az Alappontsűrítés tárgyak nyári illetve őszi terepgyakorlatainak. Minden évben több hallgatónak konzulense szakdolgozataik elkészítésében. A dolgozatok, konzulensükhöz méltóan, gyakran nyernnek díjat a szakmai egyesület diplomaterv pályázatán. Emellett tudatosan törekszik arra, hogy a tehetséges, érdeklődő hallgatókat már tanulmányaik alatt bevonja a tudományos diákköri munkába. Irányításával hallgatói rendszeresen készítenek tudományos diákköri dolgozatokat. Számos, vezetésével készült dolgozat díjazottja a házi és országos diákköri konferenciáknak.
1994-ben vette át az Alappontmeghatározás tantárgy előadásait. Hamarosan, önszorgalomból, saját kezdeményezésre néhány hallgatóval elindította a Műholdas helymeghatározás című tantárgyat. Ez a tantárgy a 2000/2001-es tanévtől kezdődően az alapszakos képzés tantervének része lett. Ugyancsak ettől a tanévtől kezdődően összeállította a Minőségbiztosítás tantárgy tematikáját, melynek oktatását tárgyfelelősként végzi.
Részt vett a szakmérnöki képzésben és több távoktatási projektben, amelyek az 1990-es évek végén indultak a karon. A tananyagfejlesztésből és a korszerű tananyag-közzétételből is igyekezett kivenni a részét. Az új szakmai kihívásoknak megfelelően átdolgozta az intézeti terepgyakorlatok tematikáját. Elkészítette az Alappontmeghatározás tárgy jegyzetének szöveges részét, majd ezt átdolgozva, Geodéziai hálózatok címen a tantárgy új jegyzetét. Kezdeményezője, szerkesztője és írója is volt két, a műholdas helymeghatározásról szóló hazai tankönyvnek, amelyek széles szakmai összefogással valósultak meg. Tankönyveket írt a földmérési szakközépiskolák diákjai számára is. Angol nyelvtudását fejlesztendő, a 80-as években nyelvtanfolyamokra járt és 1987-ben angol középfokú nyelvvizsgát tett.
A kutató-fejlesztő munkát tevékenysége szerves részének tekintette. Már a kezdetektől bekapcsolódott a tanszéki- illetve főiskolai kutatómunkába. Résztvevője illetve irányítója volt több szakmailag érdekes és értékes megbízásos feladatnak. Így például kéregmozgási, geodinamikai és lokális mozgásvizsgálatokat végzett. A tanszék kollektívájával együtt szabatos szintezéssel mérte újra és dolgozta fel újszerű módon az EOMA-hálózat több szakaszát. Csepregi Szabolccsal közösen vízszintes hálózatkiegyenlítő programot készített. Az általa javasolt GPS-EOV közelítő transzformációs eljárást használták a Magellán típusú kézi GPS-vevőkben.
Szakértőként részt vett a hazai légiirányítás WGS84 rendszerre történő átállását célzó folyamatban, a Paksi Atomerőmű mérnökgeodéziai minőségirányítási terve elkészítésében, barlangbejáratok koordinátáinak GPS-es meghatározásában, a topográfiai térképek domborzata pontosságának vizsgálatában, a tiszai vésztározók DDM vizsgálatában, cégek alappontsűrítési munkájának belső vizsgálatában, az EOMA modernizációjában és más szakmai feladatokban.
Az első GPS vevők Magyarországra érkezését követően, már 1990-ben kísérleti GPS méréseket szervezett. 1991-ben tagja volt az első hazai GPS kampányt lebonyolító teamnek. Kétévente rendszeresen részt vett a nemzeti mozgásvizsgálati programban a nadapi MGGA ponton. Három alkalommal volt szakmai úton Egyiptomban, ahol Asszuán környékén az egyiptomi NRIAG munkatársaival GPS kampányban vett részt.
Rendszeresen publikál a szakmai folyóiratokban, előadó hazai és nemzetközi tudományos konferenciákon. Szervezője volt több szakmai rendezvénynek; példaként említhető a Székesfehérváron rendezett 1999. évi kozmikus geodéziai szeminárium, a főiskolai kar 30 éves és a GEO 50 éves fennállásáról megemlékező 2002. és 2012. évi konferencia, vagy az idősebb tanszéki kollégák (Kádár István, Nagy Lajos, Németh Gyula, Ágfalvi Mihály) születésnapja tiszteletére szervezett rendezvény.
1995-ben (100 %-os pontszámmal) védte meg a BME Építőmérnöki Karán benyújtott „A globális helymeghatározó rendszer és geodéziai alkalmazása” című, a régebbi minősítési rendszerben készített doktori értekezését. Ugyancsak a BME-n, „A műholdas helymeghatározás geodéziai alkalmazásának technológiai és minőségi kérdései” című, summa cum laude minősítéssel megvédett értekezésével 2008-ban elnyerte a PhD tudományos fokozatot.
A társadalom és a szakmai közélet kérdései fiatal kora óta érdeklik. Egyetemista kora óta tagja a Geodéziai és Kartográfiai Egyesületnek (GKE), illetve utódszervezetének (MFTTT). 1981-1987 között a GKE főiskolai ifjúsági csoportjának titkára volt. A szakmai egyesületben – helyben és a fővárosban – többször tartott előadást, ugyancsak többször szerepelt az egyesület vándorgyűlésein illetve szakmai konferenciáin előadással. 2008-tól tagja a Geodézia és Kartográfia c. szaklap szerkesztőségének. Egy cikluson keresztül, 1986-tól választott tagja volt az Erdészeti és Faipari Egyetem Egyetemi Tanácsának. 1990-től 1996-ig a Kari Tanács titkári teendőit látta el. 1989-től továbbképzési osztályvezetőként vett részt a térinformatikai és a kataszteri szaküzemmérnöki továbbképző szak indításában. 2004 márciusától az Egyetemi Minőségirányítási Bizottság titkára, illetve a kari bizottság elnöke.
1997 őszén választották meg a kar kutatási főigazgató-helyettesének, mely posztot két cikluson át, 2004 nyaráig töltötte be. 1994-től tagja az MTA GTB Kozmikus Geodéziai Albizottságának, 2000-2004 között a Mérés- és Minőségügyi Albizottságnak. 2008-tól választott tagja az MTA Geodéziai Tudományos Bizottságának. Az 1998-ban létrehozott GEO Alapítvány kuratóriumi titkára, a 2011-ben alakított Mikoviny Sámuel Szakkollégium vezetője.
Eredményes oktató és szakmai tevékenysége eredményeként 1996-ban és 2004-ben egyetemi kiváló dolgozó ill. kiváló oktató elismerést, 2010-ben Fasching Antal díjat kapott.
Busics György lelkiismeretes és alkotó oktatási-szakmai munkája, a hallgatók jellemének formálásában és közösségi életében végzett tevékenysége, a selmeci diákhagyományok ápolásában és támogatásában betöltött aktív szerepe alapján kiérdemelte, hogy az általa javasolt és elsőként szerkesztett GEO Aranykönyvben az ő munkásságáról is megemlékezzünk.
