Dr. Ágfalvi Mihály 1941. július 7-én született Szatmárnémetiben. Sopronban járt általános iskolába, itt kezdte meg középiskolai tanulmányait is, de azokat már Székesfehérváron, a József Attila Gimnáziumban fejezte be 1959-ben. Geofizikusnak szeretett volna továbbtanulni, de apja „múltja” miatt egyetemi felvételét elutasították, így egy évig a Videoton gyárban segédmunkásként dolgozott.
Pályája során a szakma megismerésében meghatározó volt az a két év, amit egyetemi éveit megelőzően a GEO jogelődjében, a hajdani Jáky József Technikumban, az érettségire épülő kétéves technikus-képzésben töltött el. E képzési formában a második évfolyamba járt, nagyszerű tanárok irányítása mellett szerzett földmérő technikusi végzettséget.
1962-től az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Építőmérnöki Kara nappali tagozatának hallgatója. 1967-ben építőmérnöki oklevelet szerzett földmérő szakon. A diploma után a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat (BGTV) székesfehérvári, 6. osztályán beosztott mérnökként, terepfelmérőként változatos feladatokban dolgozott. Erre az időre esett a fehérvári osztály kialakítása. Igényes, tapasztalt, szakmailag jól képzett vezetők irányításával és egy velük együtt induló agilis, fiatal csapattal szerezte meg a szakmai gyakorlatot, tanulta meg a minőségi mérnöki munka fontosságát, amit később a főiskolán, a tanítványok nevelése során igyekezett továbbadni.
1970. január 1-től oktatója a Geodézia Tanszéknek. A GEO jogelőd intézményében a Felsőfokú Földmérési Technikumban ekkor nagy létszámú hallgatóságot oktatott a jelenleginél kisebb oktatói gárda, így több tantárgy oktatásában vehetett részt és szerzett alapos oktatási gyakorlatot. A nappali tagozaton elsősorban évközi és intézeti terepgyakorlatokat vezetett Geodéziai alapismeretekből, Országos felmérésből, Ipari geodéziából. A levelező tagozaton azonban önálló feladatokat kapott, s a tanszékre való belépésétől kezdve felelős oktatója volt egy-egy évfolyamon az Országos felmérés c. tantárgy egyes tananyag-részeinek, konzultációkat vezetett Ipari geodéziából.
1974-ben vette át nagyhírű elődjétől, dr. Vincze Vilmostól, az Ipari geodézia (későbbi nevén Mérnökgeodézia) tárgy oktatását. Ettől az évtől tantárgyfelelősként gondozza a tantárgyat, szervezi gyakorlatait, tanulmányútjait. Az oktató munkát kezdetben nehezítette, hogy a tantárgynak nem volt jegyzete, csak egy felsőfokú technikumi „jegyzet-töredék”. A tantárgy teljes jegyzetsorát – az első teljes anyagot a főiskola történetében – több év munkájával készítette el.
1979-től, az Ipari geodéziai szaküzemmérnöki szak tantervének és tantárgyprogramjainak a kidolgozása után, több éven át irányította szakvezetőként 4 évfolyamnyi szakember továbbképzését. A továbbképzésben két önálló tantárgya volt, a Korszerű eszközök és műszerek és a Mérnökgeodéziai mozgásvizsgálatok.
Az oktatómunka mellett 1971-73 között részt vett a BME-n szervezett geodéziai automatizálási szakmérnöki továbbképzésben. Itt szerezte meg második diplomáját (geodéziai automatizálási szakmérnök, 1973) és műszaki doktori fokozatát (1979). Disszertációjának címe: Térképek, légifényképek információtartalmának vizsgálata átalakítása és tárolása volt, amelyben az információelmélet geodéziai alkalmazását vizsgálta. Ez része volt annak a tanszéki kutatómunkának, amely Kádár István vezetésével folyt.
Sokat dolgozott K+F típusú feladatokban. Így például a fenyőfői bauxitbánya kiépítéséhez kapcsolódóan egy tanszéki csoporttal közösen, újszerű számítási megoldást adtak meg a felszíni alaphálózat számítására. Az információelmélet alkalmazása mellett sikerrel használták az 1980-as évek elején újnak számító APL programnyelvet, amely különösen alkalmas a hálózatok kiegyenlítő-számítási munkáinál a lineáris egyenletrendszerek mátrixaritmetikai megoldásainak egyszerűsítésére.
A nyolcvanas évek közepén-végén a fehérvári nagyüzemektől (KÖFÉM, Ikarus) kapott olyan feladatokat, melyek megoldása kapcsán több újszerű eredmény született gépszerkezetek (darupályák, présgépek, karosszéria-vázhegesztők stb.) geodéziai alapú mérési technológiájának, ellenőrző mérésének, majd karosszéria-elemek minőségellenőrzésének kidolgozására. Később érdeklődése az ipari mérőrendszerek, majd ezzel összefüggésben a szakértői rendszerek kutatásának és geodéziai alkalmazásának a területe felé fordult.
Hosszú évek óta foglalkozik részben vízügyi megrendelésre (fehérvárcsurgói tározó műtárgyai, siófoki zsilipek és duzzasztó műtárgyai), részben tantárgya fejlesztése kapcsán mozgásvizsgálati témával.
Főiskolai tevékenysége során több külföldi tanulmányúton is részt vett. Állami ösztöndíjjal 1983-ban egy hónapig a Bécsi Műszaki Egyetemen Brandstätter professzor tanszékén dolgozott. Német nyelvből 1979-ben középfokú nyelvvizsgát tett, ezen a nyelven előadásokat tartott, vendégeket kísért, fordított szakmai összejöveteleken.
Megjárta a főiskolai „ranglétra” majdnem minden fokát. 1972-től adjunktus, 1979-től docens, 1992-től főiskolai tanár. 1981-ben pártonkívüliként a kar tudományos igazgatóhelyettese lett, amely poszt neve 1986-ban főigazgató-helyettes névre változott. Tíz esztendőn keresztül, közmegelégedésre dolgozott ezen a poszton, két igazgató és egy főigazgató irányítása mellett. Helyettesként szervezte a hallgatók nyári üzemi gyakorlatát, külföldi cseregyakorlatát. Főigazgató-helyettesi megbízatása lejárta után, 1991-1993 között a Kar Természet és Társadalomtudományi Tanszékét vezette.
1994-2001-ig két alkalommal állt a Kar élén, amelynek neve ezidőben változott meg Geoinformatikai (Főiskolai) Karrá. Először 1994-1997 között, majd ennek a vezetői megbízatásnak a meghosszabbítása után további négy évig, 2001-ig vezette a Kart főigazgatóként. 1999-ben őt választották a Nyugat-Magyarországi Egyetem integrációját előkészíteni hivatott Ideiglenes Intézményi Tanács elnökévé, ebben a megbízatásában is közmegbecsülésnek örvendett.
Vezetői időszakának több nevezetes eseménye volt. Az egyetem és kar megmérette magát egy amerikai szabályok szerinti akkreditáción, majd az elsők között a MAB akkreditáción is sikerrel jutott túl. Sikerült a FEANI szempontjai alapján 3 EU-s műszaki főiskolai besorolást szerezni. Sok munkával járó, hosszas előkészítés után, a kar történetében először sikerült 2000-2001-ben egy új szakot (ingatlan-nyilvántartó szervezőt) alapítani és azt akkreditáltatni.
2001-ben, a második vezetői ciklus lejárta után oktatási főigazgató-helyettes, azzal a céllal, hogy segítse a kar új vezetőjét a számára újszerű munkában, s biztosítsa az állami vezetésen belül a folyamatosságot. Ebben az időszakban történt a kredit-rendszerű oktatásra való áttérés a rendszert támogató Neptun szoftver bevetésével.
Ágfalvi Mihály a karra kerülése óta aktívan vesz részt a földügyi szakterület társadalmi-tudományos közéletében. Kezdetben a Magyar Földmérési Térképészeti és Távérzékelési Társaság (korábban GKE) Oktatási és Ifjúsági Bizottságában titkár majd elnök. Alapítója a székesfehérvári csoport ifjúsági szervezetének. Néhány évig a székesfehérvári felnőtt csoport elnöke volt. 2007 óta a Társaság örökös tagja. Szakmai társadalmi megbecsültségének és aktivitásának jellemzésére álljon itt néhány fontosabb adat a betöltött tisztségekről: az MTA X. osztálya Geodéziai Tudományos Bizottságának tagja (1985 – 1990), 1990-től néhány éven át a GTB-n belül szervezett Térbeli Információs Rendszerek ad hoc, majd állandó bizottsági tag. Nemzetközi Földmérő Szövetség (FIG) Magyar Nemzeti Bizottságának titkára (1994-1998) majd elnöke (1998-2002), a Magyar Mérnöki Kamara Országos Elnökségének tagja (1997-2005), az MTA VEAB Geodéziai és Bányamérési Bizottságának elnöke (1991-95), a Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság (MFTT) intéző bizottságának tagja (1994-től), az MFTTT főtitkár-helyettese (2005-től), a MTESZ Fejér-megyei elnöke (1998-2008), jelenleg alelnöke.
Eddigi elismerései: Térképészet kiváló dolgozója 1972, MÉM Kiváló dolgozó (1982), Erdészeti és Faipari Egyetem Kiváló dolgozója (1992), Székesfehérvárért emlékérem (1994), Lázár deák emlékérem (1995), Fasching Antal díj (1998), Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett (2002), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2006).
Ágfalvi Mihály a mindennapos oktatói munka mellett kezdettől fogva részt vesz a hallgatók egyéb tevékenységének szervezésében. 1981-ig patronáló tanárként dolgozott a hallgatók közvetlen nevelésében, szakdolgozatok, TDK-dolgozatok konzulense volt. Minden évben rendszeresen szervezett bányamérési tanulmányutakat, amelyek élményei különösen megmaradtak a hallgatók emlékezetében. Sokat tett a selmeci diákhagyományok ápolásáért. A hallgatók tisztelik, számos alkalommal adták jelét kitüntető szeretetüknek.
Jó kapcsolatteremtő képessége, munkabírása és pozitív hozzáállása elismeréseként élvezi munkatársai és hallgatói bizalmát, megbecsülését. Kollégáival közvetlen, barátságos viszonyban van, embertársaival szemben megértő, elfogadó.
A székesfehérvári (főiskolai) kar érdekében végzett kimagasló oktatói, vezetői, szakmai és nevelő tevékenysége alapján Ágfalvi Mihály kapta 2008-ban a GEO Emlékérem kitüntetést; egy olyan szakember, aki szívügyének érezte a GEO sorsát, akinek élete nagy része beépült a GEO történetébe.
