Hargitai Pállal egy csütörtök délelőtt beszélgettünk, aki Alumniként rendszeresen visszajár az Alma Materébe, hogy megossza tudását a következő generációkkal. A Kyndryl Hungary Kft. (https://www.kyndryl.com) munkatársaként meghívott oktatóként Mainframe témában tart előadásokat a mérnökinformatikus végzős hallgatóknak, hogy naprakész információkkal segítse őket a munkaerőpiacra lépés előtt.
„Megtanultam tanulni, és ezzel az útravalóval bármit el tudok sajátítani.”
Interjú Hargitai Pállal, a Kyndryl Hungary Kft. munkatársával
(Az alumni interjúsorozat tizennyolcadik része)
- Melyik cégnél és milyen pozícióban dolgozik.
A Kyndryl Hungary-nél, IBM mainframe rendszerprogramozóként.
- Mi volt a motivációja, amikor egyetemünket, vagy annak jogelőd intézményeit választotta?
Egyrészt a rokonságomban sokan pedagógusok, és mindig éreztem, hogy van affinitásom ahhoz, hogy elmagyarázzak dolgokat, segítsek a tanulásban másoknak. Másrészt szerettem volna, ha a most végzős informatikusok tudnák, hogy létezik egy olyan kategória, amiről sokan még csak nem is hallottak, a szuperszámítógépek közé tartozó IBM Mainframe. Harmadrészt visszahúzott a szívem a falak közé, ahol én is tanultam.
- Pontosan melyik jogelődintézményünkben végzett? Melyik szakon (szakokon) szerzett oklevelet?
A Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola Számítógéptechnikai Intézetben.
- Volt-e olyan tanára, akire felnézett? Milyen üzenettel/szemlélettel/tudással lett gazdagabb általa?
Igen, őt Milcsevics Tibornak hívták. Sok éven át Németországban dolgozott az IBM-nél. Az ottani munkájáról sokat mesélt és abból tanultunk rendszerszemléletet.
- Fel tudja eleveníteni első emlékét az egyetemmel kapcsolatban?
Az évnyitó ünnepségünk, ami egybe volt kötve a levelezősök diplomaosztójával.
- Kapott-e az intézménytől életre szóló útravalót?
Igen. Megtanultam tanulni, és ezzel az útravalóval bármit el tudok sajátítani.
- A tanulás mellett jutott idő a szórakozásra is? Milyenek voltak az egyetemi diákévek?
Tanulás mellett röplabdáztam az akkoriban NB-I-es VOLÁN SC-ben. A szórakozást egy-egy mozizáson kívül főleg a barátokkal közös összejövetelek jelentették, leggyakrabban a „Kinizsi tanszéken”, aminek a közelben működő Kinizsi söröző adott helyszínt.
- Meg tudja fogalmazni, mi volt az, amit a leginkább szeretett az egyetemben?
A barátok nagyon sokat jelentettek nekem. A közösségünk összetartását jól tükrözi, hogy legutóbbi évfordulós találkozónkra csak ketten nem tudtak eljönni. Az intézményhez kapcsolódó kollégiumi élet is nagyszerű volt, és formált bennünket.
- Milyen lehetőséget lát napjaink felsőoktatásában?
Amikor én voltam diák, még papíron tanultam meg programozni. A mai alapképzés egyre színvonalasabb, nagyon komoly hardver és labor felszereltsége van az egyetemeknek. Ráadásul mindez kiegészül azzal, hogy a legújabb technológiákat használó cégektől érkező óraadók is segítik az oktatást. Ez nagyon nagy lehetőség.
- Lenne tanácsa a mai ifjúságnak, hogyan válasszanak egyetemet/karriert maguknak?
Az alapján válasszanak, hogy mi szívük szerint az, amire szükségük van. Ne a könnyebb utat válasszák, csak hogy legyen egy diplomájuk!
- Felidézné egy emlékezetes pillanatát, ami az egyetemünkhöz köti?
Nagy meglepetés volt és életre szóló emlékezetes pillanat volt, amikor végzősként elnyertem a „KIVÁLÓ HALLGATÓ” oklevelet.
- A munkahelyén mennyiben tudja hasznosítani az intézményünkben tanultakat?
Az alapok, amiket anno tanultam, mindenképpen kellettek, de volt emellett egy másik nagyon fontos tényező is, amit már említettem: itt megtanultam tanulni.
- Gyerekkorában is már ezzel a szakmával akart foglalkozni, vagy más „karrierálma” is volt?
Egyszer, nagyon régen ajándékba kaptam egy Kibernetika című könyvet, Oskar Kursa írását és egy a számítástudomány alapjaival foglalkozó szerzői hármas könyve volt. Akkor még csak néhány dolgot értettem meg belőlük, de éreztem, hogy megtaláltam az irányt. Azóta sokszor eszembe jutott, hogy vajon véletlenek voltak-e azok a dolgok, amik végül a számítástechnika-informatika útjára terelték az életemet.
Szerintem nem.
- Diplomával a kezében mi volt az első pár lépés, amit megtett a karrierje előmozdítása érdekében?
Könnyű dolgom volt. Az utolsó évfolyamon már a szegedi Számítástechnika Szövetkezet ösztöndíjasa voltam, és ott kezdhettem volna diplomásként dolgozni. Érdekes módon ismét közbeszólt egy „véletlen”, amikor az eredményeimet látva, egy távoli rokonom az utolsó pillanatban megakadályozta, hogy Szegeden folytassam az életemet, és szerződtetett az VIDEOTON Rádiógyár számítógép központjának építési és üzemeltetési munkáira.
- Volt támogatója, aki segítette a karrierje kezdetén?
Igen, az előbb említett rokon egyértelműen kulcsszerepet játszott. Szeretném megemlíteni a szüleimet is, akik fájó szívvel támogattak abban, hogy Székesfehérváron maradva a több lehetőséggel bíró VIDEOTON-ban dolgozzak inkább, ahelyett, hogy a családom közelében helyezkednék el.
