Világost a Geósnak – A Selmeci hagyományok szerint köszöntek el a valétálók Fehérvártól
Szombaton este a Geoinformatikai Intézet Pirosalma utcai épületéből indultak a végzős hallgatók fáklyákkal és lámpásokkal Székesfehérvár belvárosába a fáklyát tartó balekok, kohlenbrennerek sorfala között. A menet elején vitték Magyarország és az intézmény zászlaját, amit a szalamander és a májusfa követett. A végzősök után a volt hallgatók, veteranissimusok, a tanári kar és a vendégek csoportja vonult.
“Valete!”, azaz “Éljetek boldogul! – a selmeci diákhagyományok szerint, valétálással vettek idén is búcsút az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Kar Geoinfarmatika szakjának végzős hallgatói iskolájuktól és a Székesfehérvártól.
Székesfehérvár nevében Cser-Palkovics András polgármester búcsúztatta a valétálókat. Mint mondta a legfontosabb, hogy újra itt lehetünk és újra a selmeci hagyományoknak megfelelően búcsúzhatnak el a diákok, ami már hozzánőtt a városhoz. Köszönetet mondott a fiataloknak, hogy tartják a valétálás hagyományát és hogy tanulmányaik alatt a város fiatalos életét is színesítették. „Kívánom azt, hogy ez a közösség, mely együtt van később is sokszor találkozik majd és ha lehet tegyék ezt majd Fehérváron!”
A valétálók nevében Tatár Erzsébet (Démonka) köszönt el a várostól, kiemelve, hogy a GEO-ban az egyetemi évek után is fennmaradó, erős közösséggé kovácsolódtak. Szétválnak ugyan újtjaink, de a selmeci hagyományok összekötnek bennünket és midig vissza fogunk járni.
Nagyon köszönöm, hogy veteranissimusként meghívtak – mondta dr. Engler Péter (Tyotya) tanár úr, főiskolai docens. Felhívta a figyelmet arra, hogy hatvan éve alapították a GEO elődjét, ami ötven évvel ezelőtt csatlakozott a Soproni Egyetemhez fehérvári telephellyel és ugyancsak ötvenedik évforduló lenne a mai valétálás, ami sajnos a pandémia miatt most csak az 50-2. sajnos, de a lényeg, hogy van. Arról is beszélt, hogy a selmeci hagyományokkal nem csak a diákéletet színesítették, hanem Fehérvár életét is.
Világost a Geósnak! – így köszöntek el Fehérvártól a végzős geodéták
A Valétálók a beszédeket és a búcsút követően körbeálltak és a körbejáró évfolyamkorsóból minden valétáns ivott egyet, majd miután kiürült, a Valétaelnök a kövön összetörte, amiből mindenki hazavitt egy-egy darabot. Ezután a végzősöket az alsóbb évesek jelképesen kirúgták a városból. Végül Valétabál zárta le a programot, ahol a közös vacsora után éjfélkor vették le szalagjukat a valétánsok, és ekkor adta át tisztségét a Valétaelnök az utódjának. Ettől kezdve már az új Valéta Bizottság kezdi meg – hivatalosan is – működését.
A valétálás minden karon más és más
Selmecen a valétálás első lépése a Szalagavatás volt, amikor is az utolsó tanítási napon a végzősök magukra vették a valétaszalagot. Ez régen kétféle volt. Volt egy nagy, amelyet a jobb vállon vetettek át, és amelyre rá volt hímezve az, hogy „Ballag már a vén diák…” , illetve volt egy kisebb, egy karszalag, melyre az évfolyam kezdete és vége volt ráhímezve. Az Akadémia Sopronba költözése után már csak a karszalag maradt meg. A nagy vállon átvethető szalagot csak a Valétaelnök viseli, amire az előző Valétaelnökök neveit ráhímezték. A szalagot a végső búcsúig, a valétamenetig viselték, mely akkoriban az államvizsga után volt. A valétamenetben régen Selmecen csak a végzős diákok vonultak, egymással összekarolva, és dalolva mentek az akadémiától a város egyik kapujához, ahová a balekjaik kísérték el őket, majd a balekok városkapun kiporolták firmáikat, mondván, hogy most már ők az urak Selmecen. Ezután a valétálók a városi vigadóba mentek, ahol a Valétabál, a végzősök búcsúbálja zárta az ünnepséget.
forrás: www.szekesfehervar.hu
fotó: Simon Erika
AMK fotók
