„…az Alba Regia Műszaki Kar nemcsak a diákok képzésével foglalkozik, hanem figyelik és támogatják is az egyetemi éveik után a pályájukat.”
Interjú Szabó László gépészmérnökkel, aki egy fehérvári innovatív kkv fejlesztőmérnöke.
(Az alumni interjúsorozat kilencedik része)
- Mi volt a motivációja, amikor egyetemünket, vagy annak jogelőd intézményeit választotta?
Szerettem volna úgy egyetemre járni, hogy ne kelljen az ország másik felére utazni minden héten. Az utazás rengeteg energiát kivesz az emberből még akkor is, ha az csak Székesfehérvár-Budapest távolság. Mindemellett még technikumi éveim alatt utána érdeklődtem az egyetemnél, hogy Székesfehérváron indul-e gépészmérnöki képzés és örömömre pozitív választ kaptam.
- Pontosan melyik jogelődintézményünkben végzett? Melyik szakon (szakokon) szerzett oklevelet?
A székesfehérvári Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Karán végeztem Gépészmérnök BSc alapszakon.
- Volt-e olyan tanára, akire felnézett? Milyen üzenettel/szemlélettel/tudással lett gazdagabb általa?
A duális képzés elején őszintén szólva nem láttam teljesen az elmélet és a gyakorlat közötti összefüggést. Az egyetemen megszerzett tudásomnak csak nagyon csekély részére volt szükségem a munkám során. Munkahely váltást követően gyakorlatilag a nyakamba zúdult mind az az elvárás, amelynek szakmai hátterét mind tanultam az egyetemen. Itt gondolok Horák Tanár úr CNC forgácsolás órájára, Széll Tanár úr robotika óráira, vagy éppen az anyagtechnológiára. Konkrét példaképet nem hoznék, mivel úgy gondolom, hogy minden tanárunk egy kicsit formált minket és elősegített minket abban, hogy szakmai összképünk megfelelő legyen. - Fel tudja eleveníteni első emlékét az egyetemmel kapcsolatban?
Első emlékem az, hogy már technikumi éveim alatt szoros szakmai kapcsolatot kezdtem ápolni az egyetem dolgozóival és rendszeresen részt vettem szakmai fórumokon.
- Kapott-e az intézménytől életre szóló útravalót?
Kaptam, méghozzá azt, hogy az Alba Regia Műszaki Kar nemcsak a diákok képzésével foglalkozik, hanem figyelik és támogatják is az egyetemi éveik után a pályájukat. Jelenlegi munkahelyemre, ahol fejlesztőmérnök vagyok Veres Richárd ajánlott be. Ez mindennél többet jelent a számomra. Gyakorlatilag napi kapcsolatban állok az egyetemmel a mai napig, úgy, hogy lassan már 1 éve végeztem.
- A tanulás mellett jutott idő a szórakozásra is? Milyenek voltak az egyetemi diákévek?
Természetesen jutott, bár őszintén megmondom, nekem ez nem a bulizásról és a szórakozásról szólt. Korábban jártam egy másik egyetemre, ahol inkább csak szórakoztam, buliztam, melynek az eredménye is meglett. Ide azért jelentkeztem, hogy megszerezzem a szakmámhoz szükséges tudást, konkrét céljaim voltak. Egyetemi éveimmel párhuzamosan megalapítottam saját vállalkozásomat, annak fejlesztésével foglalkoztam és a párválasztással. Sok áttanult és átrajzolt éjszakában volt részem, de természetesen 1-1 korsó sörre mindig volt idő a szaktársakkal.
- Meg tudja fogalmazni, mi volt az, amit a leginkább szeretett az egyetemben?
A családias légkör és az, hogy a tanárok szemében nemcsak egy neptun-kód voltam, hanem személyesen is ismertek. Ismertek és foglalkoztak velem.
- Lenne tanácsa a mai ifjúságnak, hogyan válasszanak egyetemet/karriert maguknak?
Én azt javasolnám, hogy az egyetem megválasztása előtt érdemes a kívánt szakhoz kapcsolódó szakmai képzéseken (okj, technikum stb.) részt venni. Ezzel saját magunk életét tehetjük könnyebbé. Láttam, hogy azok a szaktársak, akik sima gimnáziumból érkeztek jobbak voltak matekból, azonban arra nem sokáig van szükség. A szakmai tárgyakból több van, amivel, ha akkor találkozik először az ember, akkor nehezebb helyzettel találja szembe magát. Természetesen, ha jó a csapat amilyen a miénk is volt, akkor segítik egymást a diákok és ez remek lehetőség. Mi senkit nem hagytunk hátra.
- Felidézné egy emlékezetes pillanatát, ami az egyetemünkhöz köti?
Egy kedves emlékem, amikor A/2-es műszaki rajzot kellett készítenünk és egyik háztartásban sem volt akkora asztal, hogy elférjünk. Ezért Knitlhoffer Ferenc szaktársammal bekéredzkedtünk a gyakorlati helyünkre hétvégére. Körülbelül éjfélig bent voltunk, a tárgyalóasztalon hasalva rajzoltunk, pizzát rendeltünk és amikor pihentünk Bud Spencer-Terence Hill filmet néztünk. Alapvetően jól éreztük magunkat és a rajzok is 5-ösre sikerültek.
- Visszajönne tanulni az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Karra, hogy tovább képezze magát?
Igen, szívesen visszamennék Mesterképzésre, viszont nemrég született meg a kislányom és most a család az első. Amint nagyobb lesz és már önállóbb, szívesen visszamegyek.
- Gyerekkorában is már ezzel a szakmával akart foglalkozni, vagy más „karrierálma” is volt?
Folyamatosan érdekelt a pszichológia, azon belül is a nonverbális kommunikáció. Ez egyfajta hobbi a számomra, bár már egy ideje nem volt időm képezni benne magamat. Szóval igen a pszichológia érdekelt, de az otthoni „bütykölések” erősebbnek bizonyultak.
- Diplomával a kezében mi volt az első pár lépés, amit megtett a karrierje előmozdítása érdekében?
Azonnal munkahelyet kerestem és az első helyre fel is vettek.
- Volt támogatója, aki segítette a karrierje kezdetén?
Igen volt, Veres Richárd. Ő szervezte nekem az állásinterjút, ahol megfeleltem és azóta is itt vagyok.
- Mivel ajánlaná a fiataloknak az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Karát?
Ha meg kellene mutatni, hogy az egyetem miről is szólhat, ha a diák fejlődni akar. Akkor az egyértelműen a robotika labor, a 3D nyomtatás, a robotépítés lehetőségének bemutatása lenne.
