2015 májusában lezárult a kétéves futamidejű TÉT_12 Magyar – Kínai közös projekt (TÉT: tudomány és technológia). A pályázatot még a Nyugat-magyarországi Egyetem kötelékében adta be karunk, és a nyertes pályázat menet közben került át jelenlegi anyaegyetemünkhöz, az Óbudai Egyetemhez.
A közös kutatás célja „Városi öko-környezet térinformatikai adatnyerési és elemzési modell készítése távérzékelési módszerekkel” volt. Ehhez a közelmúlt egyéb kutatási projektjeinek távérzékelt anyagait használtuk mi is, valamint kínai partnereink is a megvalósítás során. A kutatásban résztvevők első találkozására 2014. április 23-án került sor Székesfehérváron egy workshop keretében, amelyen mindkét fél bemutatta a projekt első felében elért eredményeit. Itt egyeztettük a kutatás további irányvonalát és megbeszéltük a közös publikációk lehetőségeit. Kínai vendégeinknek szabadidejükben megmutattunk néhány nevezetességet Székesfehérváron, Budapesten és elkalauzoltuk őket Sopronba.
A kutatás második ütemének befejezésére és egyúttal a projekt zárására Pekingben került sor májusban, a szorgalmi időszak lezárását követően. Mi, a kutatásban résztvevők, név szerint Verőné dr. Wojtaszek Malgorzata, Horoszné dr. Gulyás Margit, dr. Jancsó Tamás és Balázsik Valéria (e sorok írója) egy hetet töltöttünk a kínai fővárosban, ahol közelről is megtapasztaltuk az igazi városi öko-környezetet. Az agglomerációval együtt húszmilliós világváros sokféle arcát sikerült megismernünk az ott töltött néhány nap alatt. Vendéglátóink a Kínai Tudományos Akadémia Távérzékelési Intézetének munkatársai voltak, élükön professzor Qingyan Meng-gel. A megérkezésünket követő második napon munkamegbeszélést tartottunk, megállapodtunk a Pekingben töltött idő hivatalos és kulturális programjaiban, azok tartalmában.
A projekt zárásán részt vett Magyarország Pekingi Nagykövetségének két munkatársa, dr. Hosszú Hortenzia TÉT szakdiplomata és Kárteszi Ágnes diplomata, aki a mezőgazdasági és környezetvédelmi területért felel a kínai-magyar együttműködésben. A szakmai program a Kínai Távérzékelési Intézet bejárásával és az ott folyó munka bemutatásával kezdődött. A konferenciateremben, a követségi köszöntő után, Meng professzor ismertette az Intézet kutatásait és nemzetközi projektjeit. Jancsó Tamás kollégánk a kar életében bekövetkezett változásokról, a projekt futamideje alatt létrejött Alba Regia Műszaki Kar megalakulásáról beszélt, bemutatta az Óbudai Egyetemet és a közös projekt megvalósulását vázolta fel a célkitűzések tükrében. Ezek után Verőné és Horoszné kolléganőimmel ismertettük a projektben végzett szakmai munkánkat, ki-ki a maga területéről. Az angol nyelvű előadásokon Meng professzor fiatal kollégái is részt vettek. Az előadásokat kötetlen beszélgetés követte, melynek során kerestük a további együttműködés lehetőségeit. Hosszú Hortenzia említette a TÉT pályázati rendszer várható változásait, amely a korábbiakhoz képest több lehetőséget ad a közös kutatásokra. A szakmai program ebéddel zárult, ahol további felvetések hangzottak el a jövőbeni együttműködés reményében.
Vendéglátóink, Meng professzor és fiatal munkatársai, mindvégig figyelmesek voltak, a hivatalos programok mindegyikére – de kérésre a szabadidős programokra is – kísérőt biztosítottak. Erre eleinte nagy szükségünk volt a nagyvárosban. Néhány nap után – a rendkívül jól szervezett, tájékoztató táblákkal ellátott metróhálózatot megismerve – már bátrabban közlekedtünk önállóan is.
A kiemelt nevezetességek (Tiltott Város, Nyári Palota, Nagy Fal) felkeresése mellett igyekeztünk a pekingi mindennapokba is kicsit belelátni, a város turisták által nem látogatott részeibe is bepillantani. Megcsodáltuk a 2008-as olimpiára megépült városrészt, elámultunk a sportlétesítmények méretein és megjelenésén, a nagy odafigyeléssel gondozott zöldfelületeken, de bemerészkedtünk régi „hutongba”, sikátorba is.
A kínaiak nagy gondot fordítanak a légszennyezés mérséklésére. Ezt szolgálja többek között az, hogy kormányintézkedés hatására nem láthatunk öreg, pöfögő autókat, kipufogó gáz már nem rontja a város levegőjének minőségét, de azért a környező gyárak így is kibocsátanak annyi szennyező anyagot, ami az időjárás függvényében különböző mértékű, állandó légszennyezést eredményez. Ebben komoly negatív hatása van a nagyváros földrajzi elhelyezkedésének is. Peking ugyanis egy mély, átlagosan 40 m-es tengerszint feletti magasságú medencében helyezkedik el, északról és nyugatról magas hegyekkel körülvéve. A kedvezőtlen topográfiai adottságok mellett igyekeznek a környezet minőségét minden eszközzel javítani. A zöldfelület védelmére jellemző, hogy a szállodánk előtti, alig egy méter széles járda közepén elhelyezkedő fákat sem áldozták fel a gyalogos forgalom kedvéért. Bár az egygyermekes családmodell van érvényben, és ennek megfelelően kevés babakocsit láttunk, de elképzelni sem tudom, hogyan tolható ilyen járdán?
Amit hiányoltam a pekingi utcákról, az a hömpölygő kerékpárok és végeláthatatlan biciklitárolók látványa. Úgy képzeltem el, mint ahogy annak idején a híradásokban láttam. Ehhez képest a járdán – és annak hiányában az úttest szélén – nagyon óvatosan kellett közlekednünk, hogy a hangtalanul suhanó akkumulátoros motorok el ne üssenek bennünket. A kerékpáros riksákat is felváltották a motoros meghajtású, 4-6 személyes szállító eszközök.
A személyes élmények közül még kiemelném a repülőutat. Az időjárásnak és ablak melletti ülőhelyemnek köszönhetően megelevenedtek, valósággá váltak a sokat nézegetett térképek (komoly része volt a pályaválasztásomban), így gyönyörködtem felülről a Kárpátokban, az iráni hegyekben, a Himalája havas hegycsúcsaiban és a Góbi-sivatag végtelen látványában. Az átélt élményeknél még fontosabbnak tartom, hogy a megismert emberek hatására az utazás előtti aggodalmaim megszűntek, egy gazdag múltú, ősi kultúrájú, rendkívül dinamikusan fejlődő országból kaptunk ízelítőt.
Kínára érdemes figyelni…
Balázsik Valéria
