Baboss Csaba 1936. február 12-én Nyírcsaholyban született. 1961-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen matematika-ábrázoló geometria szakán középiskolai tanári diplomát szerezett. 1961-1964-ig a székesfehérvári József Attila Gimnáziumban, majd 1964-1970-ig az Ybl Miklós Gimnázium és Szakközépiskolában tanított. Ez utóbbi középiskola megalakulásának első évében igazgatóhelyettese volt. Középiskolai tanári működése alatt Matematika Tanítása c. folyóirat, tanárok számára kitűzött feladatainak rendszeres megoldója volt. E lap közölte első két, tanulmányát a „Mégegyszer a négyzetgyökvonásról” és a „Kupszeletek érintői” címmel. A középiskolai tanítás mellett három tanévben a Pécsi Tanárképző Főiskola Székesfehérvárra kihelyezett levelezős hallgatóinak matematikából és ábrázoló geometriából konzultációt vezetett.
1970. szeptember 1-én került az intézmény jogelődjének számító Felsőfokú Földmérési Technikumba. A korábbi kis létszámú tantestületet, a fejlődőben levő intézményt jól felkészült, nagy oktatási gyakorlattal rendelkező szakemberekkel kívánta a kar vezetése megerősíteni. Ebben a periódusban hívták át Baboss Csabát intézményünkbe.
Szakterületének megfelelően a matematika és az ábrázoló geometria tanításával kapcsolódott be az oktatási munkába. A tantestület folyamatos átalakulásával az ábrázoló geometria lett a fő oktatási tevékenysége. A tantárgyvezető oktatóként nagy lendülettel látott neki a tantárgy programjának összeállításába. A geodézia minden szakterületén fontos alapozó ismereteket átadó tárgy tartalmában több tekintetben különbözik a tradicionális középiskolai tananyagtól. Ezért a földmérő szakemberekkel folytatott konzultációk során alakította ki a tantárgy végleges tematikáját, s csak ezután kezdte sorozatban megírni az intézmény első ábrázoló geometria jegyzeteit.
A főiskolai karrá válás után, 1972-től változatlanul az ábrázoló geometriát oktatta. 1972-1973. tanévben elkészítette a tantárgy első jegyzeteit, ill. 1974-ben a Példatárat. A kari tantervi változásokat, a tantárgyi reformokat folyamatosan kiszolgálta a tárgy tananyagának alakításával, jegyzeteinek korszerűsítésével. Több ezer földmérő-mérnök sajátította el jegyzeteiből az ábrázoló geometria ismeretét.
1976-ban az EFE Tudományos ülésén „ A képsíkrendezők tételének átalakítása és egyszerűbb térbeli igazolása” címmel tartott előadást. Még ugyanebben az EFE Tudományos Közleményeiben „A képsíkrendezővel kapcsolatos tételek és néhány alkalmazásuk „ címmel cikke jelent meg.
1978-ban „ A láthatóság megállapítása centrális projekcióban” című, 65 oldalas dolgozatát egyetemi doktori cím elnyeréséhez szükséges írásbeli munkának szánta. A témát- bár ezzel eddig az ismert szakirodalom nem foglalkozott – nem sikerült a debreceni egyetemmel elfogadtatni. 1982. „Geometriai Transzformációk „címmel 43 oldalas összefoglaló oktatási segédletet készített. 1983. „ Gondolatok a folyamatos értékelésről” címmel tanulmánya a Felsőoktatási Szemléletben jelent meg. 2002. elkészült a Geometria I., 2003. a Geometria II. főiskolai jegyzet. 2004. Az FVM Képzési és Szaktanácsadási Intézet megbízásából középiskolai tankönyv lektorálását látta el. Jelenleg a Geometria Példatár 4. moduljának elkészítésén dolgozik.
Oktató munkáját mind a mai napig igényesen, lelkiismeretesen látja el. Szigorú oktató, következetesen sokat követel. A végzős hallgatók búcsúzáskor éveken keresztül emlék korsó adományozásával ismerték el magas színvonalú oktató-nevelő munkáját.
A tanítás mellett a kar oktatási-nevelési tevékenységét több módon is segítette. Példamutatóan kiemelkedő tevékenysége volt ezek közül a Diákjóléti Bizottság tanár elnöki posztjának betöltése. Majdnem 20 éven át irányította ezt a – nem nagyon hálás – tevékenységet. Bölcs, és emberi tapasztalatokkal gazdag egyénisége meghatározó volt a munkában. Megértő, de ugyanakkor igazságos döntéseit a hallgatók mindig elfogadták. Jelenléte mind az oktatásban, mind a kar életében iskolateremtő volt. Tanári magatartása, a hallgatókkal való emberi kapcsolata számos földmérő generációnak segített a hivatásra és a munkára való felkészülésben.