„A duális képzés választását eddigi életem egyik legjobb döntésének tartom.
Csodás, hogy a mai felsőoktatási rendszer lehetővé teszi,
hogy már munkatapasztalattal jöjjünk ki az egyetemről.”
Interjú Pretz Zsuzsanna Felíciával (műszaki menedzser, a Harman Becker Kft. munkatársa)
(Az alumni interjúsorozat tizenötödik része)
- Mi volt a motivációja, amikor egyetemünket, vagy annak jogelőd intézményeit választotta?
Annak idején sokáig gondolkoztam, hogy műszaki vagy gazdasági irányt válasszak továbbtanulásom során. Mikor megláttam, hogy az Óbudai Egyetemen ezt a két szakirányt ötvözik, egyértelművé vált, hogy ezt az intézményt fogom választani. Fontos volt a számomra, hogy Székesfehérváron maradhassak, így az AMK csak hab volt a tortán! - Pontosan melyik jogelődintézményünkben végzett? Melyik szakon (szakokon) szerzett oklevelet? Az Alba Regia Műszaki Kar, Műszaki menedzser szakán, logisztika és minőségirányítás specializációt végeztem.
- Volt-e olyan tanára, akire felnézett? Milyen üzenettel/szemlélettel/tudással lett gazdagabb általa? Neveltetésemből fakadóan mindig, minden tanáromra alapvetően felnéztem. Természetesen voltak közülük is kiemelkedőek, akik nem csak a szakmai tudást adták át, hanem amellett rengeteg figyelmet fordítottak a diákok személyes fejlődésére, a soft skillek fejlesztésére is!
A mai napig tartom a kapcsolatot Takács Éva Tanárnővel és Fejes Gábor Tanár Úrral, akik a gazdasági és menedzsment tárgyak oktatásában jeleskedtek és mindig az életből hozott példákkal szemléltették a „száraz” tananyagot. - Fel tudja eleveníteni első emlékét az egyetemmel kapcsolatban? Annyi emlék kavarog, nehéz megmondani melyik lehetett az első. Ami mindenképp az első héten volt meghatározó, az az első Matek I. előadás volt. Megtelt a K épületben a nagyelőadó, rengetegen voltunk. Azt hiszem ott éreztem igazán, hogy egyetemista lettem, hiszen középiskolában sosem voltunk többszázan egy órán.
- Kapott-e az intézménytől életre szóló útravalót? Csak azt kaptam! Persze a diploma megszerzése sokat jelent egy fiatal életében de tulajdonképpen az ”csak” egy papír. A papír megszerzéséhez köthető út volt az igazán érdekes. A fejlődéssel töltött idő, a belső motiváció fenntartása, mint amolyan öngerjesztő folyamat, ami kitart az egyetemi évek után is. Én ezt kaptam az évek során, meggyújtották a lángot, már csak őriznem kell.
- A tanulás mellett jutott idő a szórakozásra is? Milyenek voltak az egyetemi diákévek? Az egyetemi diákévek már szórakozással kezdődtek… A gólyatábor rendkívüli élmény volt, ezúton is javaslom minden diáknak, aki vonakodna részt venni, hogy menjen! A buli mellett a kapcsolati tőke, ami igazán számít, nem is tudja az ember, hogy akinek az első nap köszön, az majd 3 félév múlva ad egy életmentő jegyzetet! A tábor megadta az alaphangulatot, a fehérvári közösséggel számos alkalommal volt lehetőségünk további szórakozásra, az egyetem után is tarjuk jó szokásunkat és rendszeresen összejárunk!
- Meg tudja fogalmazni, mi volt az, amit a leginkább szeretett az egyetemben? A társaságot és a légkört. A fehérvári kar hangulata teljesen más, imádtam bejárni. Többségében kiscsoportos óráink voltak, hiszen a műmen szakon nem voltunk sokan. A tanárok inkább leendő kollégaként tekintettek ránk és sosem éreztették azt, hogy mi csak gyerekek vagyunk (pedig néha úgy viselkedtünk… 😊). Imádtam az egyetem által kínált lehetőségeket, tanulmányi kirándulásokat, versenyeket.
- Milyen lehetőséget lát napjaink felsőoktatásában? A duális képzés választását eddigi életem egyik legjobb döntésének tartom. Csodás, hogy a mai felsőoktatási rendszer lehetővé teszi, hogy már munkatapasztalattal jöjjünk ki az egyetemről. Egyrészt jól néz ki az önéletrajzban, másrészt a duális képzésben tanuló diákok talpraesettebbek, azonnal alkalmazzák őket. Ezúton is szeretnék mindenkit bátorítani, hogy ezt a képzési formát válassza!
- Lenne tanácsa a mai ifjúságnak, hogyan válasszanak egyetemet/karriert maguknak? Mindenképp vegyék figyelembe, hogy mi mozgatja őket igazán. Tudom, hogy még ma is rengetegen olyan egyetemet választanak, amit valójában a szülők szeretnének, viszont nem a szülők fogják élni azt az életet. A mai rohanó világban az átlagember 7 évente foglalkozást vált, már sokkal könnyebb váltani vagy specializálódni, mint régen. Aki nem tudja 18 évesen, hogy milyen irányba induljon, ne stresszeljen rá, válasszon valami jó alapot, amiből később, még bármi lehet (ilyen például a műszaki menedzser)!
- Felidézné egy emlékezetes pillanatát, ami az egyetemünkhöz köti?Minden egyes alkalommal, amikor elmegyek egy Coop üzlet mellett eszembe jutnak az egyetemi évek. Minden nagyobb szünetben együtt sétáltunk át a boltba és beszélgettünk bármiről. Ha jól sikerült egy ZH, ha rosszul, ha fáradtak voltunk, ha izgultunk, ha csak úgy voltunk, mindig az egyetemhez közeli Coopba mentünk. Azóta is többezer pont van a coop-os kártyámon, hiszen a srácok mindig körbe adták a pontgyűjtéshez, szerintem az egyetemnek szerződnie kéne az üzlettel forgalom utáni jutalékra… 😊
- A munkahelyén mennyiben tudja hasznosítani az intézményünkben tanultakat? Teljes mértékben. A kérdés fordítva is igaz, hiszen a duális képzésnek köszönhetően, a munkahelyen szerzett tudást is tudtam hasznosítani az egyetemi tanulmányok során. Az egyetemi tananyag nagyon jól felépített és mindig megújuló információkat, technikákat tartalmazott. Szerettem, hogy a tanárok nyitottak az újdonságokra, nem röghöz kötötten a 30-50 éve megírt anyagokat igyekeznek átadni. Ha hoztunk valami újat, ők is fejlődni, tanulni szerettek volna, a műszaki világ már csak ilyen.
- Gyerekkorában is már ezzel a szakmával akart foglalkozni, vagy más „karrierálma” is volt? Nálam sosem volt igazán az a bizonyos amióta az eszemet tudom érzés. Mindig minden érdekelt, bár sosem voltam az a tipikus lányos lány, oda voltam a műszaki dolgokért. Rengeteget szereltem apukámmal és mentem vele dolgozni, így ezt az irányt egyértelműen otthonról hozom. Amit kiemelnék, hogy éveken keresztül szerettem volna viharvadász és vulkanológus lenni, a mai napig rajongok az ilyen témákért bár ez a szakmámat nem annyira érinti.
- Diplomával a kezében mi volt az első pár lépés, amit megtett a karrierje előmozdítása érdekében? Egészen pontosan az első pár lépéssel behoztam a céghez. 😊 Az egyetem 3,5 éve alatt a Harmannál dolgoztam, az utolsó 2 félévben már projektmérnök asszisztensi pozícióban. Amikor a diplomám fizikailag manifesztálódott sikeresen megugrottam az asszisztensi lépcsőt és teljes értékű projektmérnökké avanzsáltam.
- Volt támogatója, aki segítette a karrierje kezdetén? Félek, hogy nem volna elég karakter kiírni a rengeteg személy nevét, akik támogattak és a mai napig támogatnak. Így inkább nem kezdem el sorolni a neveket, mert túl hosszú a lista és folyamatosan bővül. Szerencsésnek érzem magam, hogy ennyien mellettem állnak és segítenek a mindennapokban, köszönöm nekik és igyekszem büszkévé tenni őket!
