„Úgy éreztük itt minden értünk van.”
Interjú Tolner Nikoletta mestertanárral, a Mérnöki Intézet igazgató-helyettesével
(Az alumni interjúsorozat tizenharmadik része)
Mi volt a motivációja, amikor egyetemünket, vagy annak jogelőd intézményeit választotta?
Az általános iskolai éveimre nyúlik vissza az ok, amiért az Óbudai Egyetemet választottam. Nagyon kedves matematika tanárnőm volt, akire felnéztem, adtam a véleményére, és ő tanácsolta, hogy próbálkozzak meg a számítástechnikával. Persze az sem volt hátrány, hogy szerettem a matematikát. Vidéki lévén egy közeli várost kerestünk, ahol folyt ilyen irányú képzés. Választásunk a székesfehérvári Hunyadi Mátyás Közgazdasági Szakközépiskolára esett. Elbűvölt a város, így nem is volt kérdés, hogy érettségi után, itt szeretnék főiskolára is járni. Számítástechnika iránti érdeklődésem miatt választottam a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolát, és amikor megláttam az intézmény régi épületeit, tudtam, hogy ide szeretnék felvételizni.
Pontosan melyik jogelődintézményünkben végzett? Melyik szakon (szakokon) szerzett oklevelet?
A Kandó Kálmán Műszaki Főiskola Számítógéptechnikai Intézetében végeztem 1998-ban, és villamosmérnök diplomát szereztem.
Volt-e olyan tanára, akire felnézett? Milyen üzenettel/szemlélettel/tudással lett gazdagabb általa?
Minden tanáromat kedveltem más-más tulajdonságáért. Mindenkitől kaptam valami pluszt a tanulmányokon túlmutatóan is, ami a mai napig meghatározó az életemben. Azt megtanultam, hogy semmi sem lehetetlen, ha valamit igazán akar az ember, azt elérheti, persze rengeteg munka kell hozzá.
Fel tudja eleveníteni első emlékét az egyetemmel kapcsolatban?
Nagyon ijesztő volt a hirtelen ránk szakadt önállóság, de ha visszagondolok, mindenki kedvesen, segítőkészen fogadott minket, egyengette az utunkat. Konkrét emlék nem is jut eszembe, de ha azokra az évekre gondolok a „gondtalan ifjúság” kifejezés fogalmazódik meg bennem.
Kapott-e az intézménytől életre szóló útravalót?
A szakma szeretetét, hogy mindent teljes szívvel érdemes csak csinálni, és akkor lesz eredménye is.
A tanulás mellett jutott idő a szórakozásra is? Milyenek voltak az egyetemi diákévek?
Nem voltam bulizós, egy jó beszélgetés számomra fontosabb volt. Visszaemlékezve rengeteget tanultunk, de emellett mindig jutott idő egy kis szórakozásra is. A tankörtársaim néhányszor elrángattak egy-egy szórakozóhelyre, de ennyi pont elég is volt. Úgy látom mostanában azért sokkal több tartalmas szórakozási lehetőség közül választhatnak a fiatalok, ami a városvezetésnek is köszönhető.
Meg tudja fogalmazni, mi volt az, amit a leginkább szeretett az egyetemben?
A családias légkört. Itt mindenki ismert mindenkit, a tanárok tudták a nevünket. Bárkitől lehetett segítséget kérni. Úgy éreztük itt minden értünk van.
Milyen lehetőséget lát napjaink felsőoktatásában?
Ebben a kialakult helyzetben az online oktatásnak nagyon fontos szerepe jut, és úgy érzem a felsőoktatásban, legalábbis bizonyos területein ez hosszútávon is alkalmazható lesz. A gyakorlati képzést nem válthatja ki, de kiegészítésnek itt is kiváló lehet. Sok hallgató az egyetem mellett dolgozik, így számukra még fontosabb lehet az online oktatás lehetősége. A jövőben biztosan kialakul ennek az oktatási formának egy mindenki számára megbízhatóan alkalmazható változata, és ez sokak számára nyit majd meg új lehetőségeket.
Lenne tanácsa a mai ifjúságnak, hogyan válasszanak egyetemet/karriert maguknak?
Nagyon fontosnak tartom, hogy szeressék, amit csinálnak. Úgy keressenek egyetemet, hogy legyenek vele tisztában mivel szeretnének foglalkozni. Menjenek el a nyílt napokra, érdeklődjenek, legyen elképzelésük az intézmények profiljáról, legyenek motiváltak. Mindig legyen egy következő cél, aminek eléréséért szívesen dolgoznak.
Felidézné egy emlékezetes pillanatát, ami az egyetemünkhöz köti?
A legszebb pillanat az volt, amikor a diplomát a kezembe vehettem, és láttam a családomon, hogy büszkék rám, amiért nem kis munka árán, de sikerült idáig eljutnom.
A munkahelyén mennyiben tudja hasznosítani az intézményünkben tanultakat?
Lassan már 25 éve dolgozom itt az Egyetemen, nem is volt más munkahelyem. Minden amit itt tanultam ma is hasznomra válik, sokat merítek belőle.
Gyerekkorában is már ezzel a szakmával akart foglalkozni, vagy más „karrierálma” is volt?
Az egyetlen biztos pont az volt, hogy tanítani szeretnék, de hogy konkrétan mit, az még akkor nem körvonalazódott. Az élet aztán a számítástechnika felé sodort, és itt kötöttem ki az egyetemen. Innen már mondhatni egyenes út vezetett oda, hogy ma itt tanítok.
Diplomával a kezében mi volt az első pár lépés, amit megtett a karrierje előmozdítása érdekében?
Diplomával a kezemben már szerencsére tudtam, hogy mit fogok tenni, hiszen, akkor felajánlották, hogy maradjak az intézményben oktatni. Ezt örömmel el is vállaltam, és a mai napig nem bántam meg ezt a döntésem.
Volt támogatója, aki segítette a karrierje kezdetén?
A volt tanárokból kollégák lettek, és igyekezett mindenki segíteni. Egy konkrét személyt azért megemlítenék, aki nagyon szorgalmazta, hogy maradjak tanítani az egyetemen, ő pedig Grosz Imre. Nagyrészt az ő általa oktatott tárgyakat vettem át az évek során. Emlékszem amikor Digitális technikából vizsgáztam nála – féltünk tőle rendesen – és azt mondta, hogy a közepes jegy az nem elég, ennél többet is tudok. Innentől kezdve minden vizsgám jeles lett nála, sőt a tárgyat is megkedveltem, és ma már oktatom is. A családomat szeretném még megemlíteni, akik egytől egyig mindenben támogattak, akikre mindig számíthattam.
Hogyan ajánlaná a fiataloknak az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Karát?
Ha érdeklődnek a műszaki tudományok iránt, egy családias, jó szellemű, gyakorlatorientált képzésben szeretnének részt venni, egy olyan városban, amelynek vezetői elkötelezettek a színvonalas felsőoktatás megteremtésében, akkor jó helyen járnak. Az oktatók részéről, de az összes dolgozóról is elmondható, hogy igyekszünk megadni minden segítséget az ide jelentkező fiataloknak tanulmányaik során. Nem utolsósorban az is nagyon fontos, hogy az itt szerzett diplomának értéke van a munkaerőpiacon.
