A polgári gyászszertartás keretében karunk részéről Dr. Busics György a következő szavakkal búcsúzott az elhunyttól.
Tisztelt Gyászoló Család, Barátok, Munkatársak, Tanítványok, Tisztelők!
A Nyugat-magyarországi Egyetem Geoinformatikai Karának vezetése, munkatársai, hallgatói nevében állok itt Dr. Tánczos László kollégánk hamvai előtt a végső tiszteletadás alkalmával.
Tánczos László a GEO saját nevelésű oktatói közé tartozott, mégpedig a legelső évfolyamból. 1962-ben indult az akkori Felsőfokú Földmérési Technikum első évfolyama Fehérváron; 2 és fél év elteltével, 1965 tavaszán végeztek. Tavaly tartották 45 éves találkozójukat, amikor alkalmam volt őket kalauzolni a GEO új szárnyában, a III. emeleten, az egykori évfolyamtársukról elnevezett mérőteremben, ahol elhelyeztük ennek az első évfolyamnak a tablóját is. Laci fényképe, mint jóvágású fiatalemberé, ma is ott látható.
A végzés után Tánczos László az akkori Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal államhatárügyi szolgálatánál helyezkedett el, munkája az országhatár ellenőrzésére, a változások bemérésére, térképezésére terjed t ki. Mivel fehérvári fiatalember volt, két év elteltével az ÁFTH Fejér megyei Felügyelőségére kérte át magát, amely akkoriban alakult földhivatallá. Itt több Fejér megyei község új felmérésében és térképfelújításában vett részt, de foglalkozott tervezési alaptérképek, telekalakítások készítésével, kisajátítással és bírósági ügyekkel is.
1971 decemberében lett a GEO, az akkoriban alakuló Földmérési és Földrendezői Főiskolai Kar munkatársa s maradt mindvégig ezen a munkahelyen, a Pirosalma utcában, a Geodézia Tanszéken. Gyakorlatokat tartott Ipari geodéziából, Felsőgeodéziából, Országos felmérésből, majd az Általános geodézia és az Ingatlannyilvántartás tárgyakat oktatta mind a nappali, mind a levelező tagozaton. Az ingatlannyilvántartás külön is kedves témája volt, ebben igazán otthon érezte magát, ehhez kapcsolódott gyakorlati tapasztalata. A leginkább mégis a kezdetben három, majd két féléves Geodézia tantárgy első féléve állt hozzá legközelebb, ennek lett tárgyfelelős oktatója, ennek írta meg elméleti és gyakorlati jegyzetét. A szakma alapjait, az első szakszavakat ő tanította meg a hallgatóknak hosszú éveken át; valljuk be, ez talán a legnehezebb feladat.
Alapos, szigorú és következetes oktató volt, igazi mérnökember. A feladatok számonkérésénél, a vizsgáztatásnál részrehajlástól mentesen, objektíven járt el. Az évek során sok szakdolgozatot készítő hallgatónak volt konzulense vagy bírálója. A 70-es, 80-as években több csoportnak volt a patronáló tanára, amíg létezett ez a hallgatókat segítő rendszer. Több alkalommal kapott megbízást külföldi cseregyakorlatok szervezésére, vezetésére, például Drezdában, Kijevben, Moszkvában.
Mint kollégára bizton lehetett rá számítani, a feladatait mindig lelkiismeretesen látta el. Szervező munkájával segítette például a sukorói mérőház felépülését. 1998 és 2003 között a geodéziai műszertár felelőse is volt. Részt vett a tanszéki jelentések, óraterhelések, órarendek készítésében. Munkáját a megbízhatóság, pontosság jellemezte; az általa készített nyilvántartásokban, jelentésekben hiba nem volt. Szobájában, az iratai között, a számítógépében irigylésre méltó rend uralkodott, ebben is példát mutatott.
A magas heti óraterhelése mellett részt vett a kar kutatási feladatainak megoldásában, a különféle szerződéses munkákban. 1994-ben készítette el és védte meg a Műegyetemen egyetemi doktori értekezését, amelynek címe: Földmérési, térképészeti és ingatlannyilvántartási adatok együttes kezelése volt. Ezzel a kedves témájával összefüggésben két cikke is megjelent a Geodézia és Kartográfiában, amely cikkekre komoly szakkönyvekben is hivatkoztak.
Az 1980-as évek elején bentlakásos nyelvtanfolyamon vett részt, ennek keretében szerzett orosz középfokú nyelvvizsgát. Az oktatói ranglétrán belépéskor szakoktató volt, 1975-ben lett tanársegéd, 1976-ban adjunktus, 1998-től főiskolai docens. Több mint három évtizedes megbízható, tartósan eredményes oktatói munka után, 2005 júniusában megkapta a Nyugat-magyarországi Egyetem kiváló oktatója kitüntetést. Ettől az időtől kezdve több mint negyvenéves közalkalmazotti jogviszony után nyugdíjas lett, de évközi gyakorlatokon, terepgyakorlatokon még néhányszor részt vett.
Közelről láthattam, amikor kétszer is nekiállt otthont teremteni, házat felújítani illetve építeni. Ebben is következetes, pontos, céltudatos és nagyon munkabíró volt. Szerette családját, büszke volt két lányára és megadatott neki, hogy unokáival is játszhatott. A sors hirtelen szakította meg élete fonalát, fájdalom, a család, a munkahely már nem számíthat rá. Családjának – külön is feleségének, munkatársunknak, Natasának – vígasztalást!
Dr. Tánczos László kollégánk pályáját befejezte; az élet által neki osztott feladatot mind a szakmájában, mind a családjában becsülettel teljesítette.
Béke poraira.
