Dr. Németh Gyula 1936. június 25-én született Sopronban. Általános- és középiskoláit is ott végezte, 1954-ben a Széchenyi István Reálgimnáziumban érettségizett jeles eredménnyel.
Egyetemi tanulmányait szintén Sopronban kezdte, a földmérő-mérnöki szakon, amelyet 1949-ben indítottak először önálló szakként Magyarországon. A soproni egyetem az 1950-es években nagy szervezeti átalakulást ért meg, így a végzéskor, 1959-ben, hivatalosan a Nehézipari Műszaki Egyetem állította ki a kitüntetéses földmérőmérnöki oklevelet.
Németh Gyula a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat soproni irodájában – a későbbi 3. Felmérési osztályon – kezdte meg szakmai munkáját, az osztály alapító tagjai közé tartozott. Nagyobb létszámú kirendeltségek vezetőjeként 15 év alatt itt szerzett szakmai gyakorlatot. Munkái az állami alaptérkép-készítés, a földrendezés és a mérnökgeodéziai feladatok köréből kerültek ki.
Az állami alaptérkép-készítésnek, az 1960-as években alkalmazott szinte valamennyi eljárását gyakorolta. Tizenöt község és három város felmérésénél próbálta ki a régi, torzult belterületi térképek méretarányra történő transzformálásának technológiáit, a hagyományos újfelmérések digitalizálásának és az egyképes fotogrammetria gyakorlati alkalmazásának lehetőségeit. A technológiákra jellemző gazdasági eredmények is érdekelték.
Földrendező feladatai közé tartozott a szocialista nagyüzemek kialakítása, nagy kiterjedésű üdülőterületek rendezése, tervezési és megvalósulási térképek készítése.
A mérnökgeodéziai munkák közül kiemelkedik a szőnyi és az almásfüzitői olajfeldolgozó üzemek felmérése, illetve a Duna, Rajkától Gönyűig terjedő, mintegy 50 folyamkilométer hosszúságú szakaszának tervezési térképe.
Németh Gyula 1973 decemberében került Székesfehérvárra, az EFE Földmérési és Földrendezői Főiskolai Karának Geodézia Tanszékére, ahol ezt követően oktatóként több évtizeden át hasznosította vállalati tapasztalatait. Harminc év alatt a következő felsőoktatási lépcsőfokokat járta végig: főiskolai docens (1973-81), főiskolai tanár (1981-98), nyugalmazott főiskolai tanár (1999-től), igazgató helyettes (1974-81), igazgató (1981-86), főigazgató-helyettes (1986-87), osztályvezető (1987-98). Igazgatóként a munkahelyi demokrácia érvényesítésére, a különböző érdekek képviseletére, arányosságára törekedett. Vezetői ideje alatt bővült a főiskola (emeletráépítés a második szinten), ő kezdeményezte az önálló főiskolai kollégium megépítését, sokat tett az eszközpark bővítéséért.
1980-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen geodéziából műszaki doktori címet szerzett.
A Geodézia Tanszéken 1974-től szervezési, munkavédelmi, vállalati gazdasági, majd menedzsmenttel kapcsolatos témákat, 1975-től az országos felmérés alappont-meghatározások témáit felölelő tantárgyakat, illetve vetülettant oktat nappali, levelező és továbbképzési tagozatokon. Az általa oktatott tantárgyakhoz – Vetülettan, Országos felmérés illetve Alappontmeghatározás, Munkaszervezés illetve Menedzsment – széleskörű áttekintéssel megírta a szükséges jegyzeteket, gondoskodott azok tartalmi megújításáról. Közel húsz évig a hallgatók tavaszi és őszi terepi mérőgyakorlatainak aktív részese volt. Számos tantárgy-korszerűsítési és oktatásszervezési feladatot oldott meg. Tudatosan törekedett a fiatal oktatók bevonására, szakmai tapasztalatainak átadására.
A FIG oktatási bizottságának magyar delegátusaként figyelemmel kísérte a világ földmérő képzésének változását és igyekezett azokat az intézmény számára hasznosítani. Az új mérési eljárások (utóbbi évtizedben a GPS-technika) megismerését, bevezetését és elterjesztését fontos feladatának tekintette, ilyen kérdésekkel sokat foglalkozott.
Előszeretettel vett részt az oktatói és hallgatói csoportok együttműködését igénylő, a gyakorlat számára közvetlenül átadható feladatok megoldásában. Néhány említésre méltó ezek közül: külszíni bányaművelést előkészítő alappont-hálózatok kialakítása (Fenyőfő, Kiskunhalas); EOVA negyedrendű alappont-hálózat részeinek mérése (Pápa, Mór); városi alapponthálózat sűrítése (Budapest-Rákospalota, Mór); ipartelepek mérése (Metro Fehér úti telephelye, Várpalota); különleges egyedi munkák (Balaton szelvényezése, topográfiai térképek magassági tartalmának vizsgálata, bakonyi barlangkataszter).
Publikációban az oktatás (üzemmérnökképzés) kérdéseivel, a szakmai vállalatok és vállalkozások gazdálkodásával és a gyakorlatban végzett munkák tapasztalataival foglalkozott. Több évkönyvet szerkesztett nagy odafigyeléssel és lelkiismeretességgel.
Dr. Németh Gyula a szakmai- és a közélet elkötelezett részese. Az egyetem befejezésétől, 1959-től tagja a Geodéziai és Kartográfiai Egyesületnek (illetve utódszervezetének), ahol 1982 és 1998 között az országos választmánynak is tagja volt. További tisztségei: a Geodézia és Kartográfia folyóirat szerkesztő bizottságának tagja (1982-88); az FTH Geodéziai és Kartográfiai Bizottság tagja (1982-89); a FIG 2. Bizottságban magyar delegátusa (1990-98); a kari szenátus tagja (1995-97); az Intézményközi Tankönyvkiadási Szakértői Bizottság tagja (1992-2000); az Igazságügyi Mezőgazdasági Szakértői Bizottság Földmérési Albizottságának tagja (1989-2003); a Fejér Megyei Mérnöki Kamara tagja 1996-tól.
Kitüntetései: Kiváló dolgozó (1961, 1963, 1969, 1973); Térképészet kiváló dolgozója (1966); Erdészet kiváló dolgozója (1976); Munka Érdemrend bronz fokozata (1987); “Pro Silvicultura Arte Lignaria et Geodesia” (1997).
Dr. Németh Gyula munkáját – bármilyen feladattal bízták is meg – a fegyelmezettség, a lelkiismeretesség, a nagyfokú elkötelezettség jellemzi. Rendszeretete, megbízhatósága, tervszerű munkavégzése révén minden tevékenységében tartósan kiemelkedő eredményt ért el, példát mutatott kollégái és hallgatói számára.
Szívügyének tekintette a selmeci diákhagyományok ápolását. Sopronban, egyetemi hallgató korában, volt alkalma megismerni a Selmecbányáról eredő szokások összetartó erejét, nevelő hatását. Barátjával, Tamás Lászlóval együtt sokat tett e diákhagyományok fehérvári meggyökereztetéséért. Vezetőként és beosztott oktatóként munkatársait és hallgatóit igyekezett megnyerni az egyetem évszázados selmeci hagyományainak, kapcsolatukat ennek szellemében formálni.
