Az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Kar Geoinformatikai Intézet egyik legszebb, legszentebb hagyománya a Selmecről származó valétálás, ballagás. Szombaton este a valétálók elbúcsúztak az Alma Matertől, a végzős hallgatók fáklyákkal és lámpásokkal vonultak végig Fehérvár utcáin a fáklyát tartó balekok, kohlenbrennerek sorfala között.

A hagyományoknak megfelelően szombaton este a végzősök iskolájuk előtt sorakoztak fel a fáklyát tartó balekok, kohlenbrennerek sorfala között és a szalamanderes, fáklyás menet a Városháztérre menetelt. A menet elején vitték Magyarország és az intézmény zászlaját, amit a szalamander és a májusfa követett. A végzősök után a volt hallgatók, veteranissimusok, a tanári kar és a vendégek csoportja vonult.

A város nevében Mészáros Attila alpolgármester búcsúzott a végzős hallgatóktól, köszönetet mondva nekik, hogy bíztak Székesfehérvárban. „Köszönöm a dékán úrnak és az intézménynek, hogy az elmúlt években tanítottak titeket, bízom abban is, hogy a diploma átvételét követően megálljátok a helyeteket Magyarországon, vagy szűkebb pátriánkban Székesfehérváron azzal a papírral és azzal a tudással a kezetekben, amit ebben az intézményben szereztetek.” – mondta köszöntőjében Székesfehérvár alpolgármestere.

A valétálók nevében Takács Kitti búcsúzott az Alma Matertől. „Mintha tegnap lett volna, hogy 2011 szeptember 3-án átléptem a kollégiumunk küszöbét, ahol mit sem sejtő pogányként bámultam az idősebbeket a szép barna kabátjukat és a kirakós gyűrűjüket. Aztán felgyorsultak az események, írtuk életünk első ZH-it, több-kevesebb sikerrel. Megkeresztelkedhettünk, befogadott minket a közösség. Személy szerint rengeteget köszönhetek a hagyományőrzésnek. Megannyi barátság köttetett a pár év alatt, rengeteg jó élménnyel és emlékekkel gazdagodtam, amit sohasem fogok elfelejteni. de most búcsút intek a híres-neves márványtermünknek, ahol időm nagy részét töltöttem..” – idézte fel az elmúlt éveket Takács Kitti „Mütyűr”.

A Valétálók a búcsút követően a Városház téren kört alkotva kortyoltak bele a körbejáró évfolyamkorsóba, majd miután kiürült, a valétaelnök összetörte és a cserepekből mindenki hazavitt egy-egy darabot. Ezután a végzősöket az alsóbb évesek jelképesen kirúgták a városból, végül Valétabál zárta a programot.

forrás: www.szekesfehervar.hu

fotó: Simon Erika

Az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Kar Geoinformatikai Intézet egyik legszebb, legszentebb hagyománya a Selmecről származó valétálás, ballagás. Szombaton este a valétálók elbúcsúztak az Alma Matertől, a végzős hallgatók fáklyákkal és lámpásokkal vonultak végig Fehérvár utcáin a fáklyát tartó balekok, kohlenbrennerek sorfala között.

A hagyományoknak megfelelően szombaton este a végzősök iskolájuk előtt sorakoztak fel a fáklyát tartó balekok, kohlenbrennerek sorfala között és a szalamanderes, fáklyás menet a Városháztérre menetelt. A menet elején vitték Magyarország és az intézmény zászlaját, amit a szalamander és a májusfa követett. A végzősök után a volt hallgatók, veteranissimusok, a tanári kar és a vendégek csoportja vonult.

A város nevében Mészáros Attila alpolgármester búcsúzott a végzős hallgatóktól, köszönetet mondva nekik, hogy bíztak Székesfehérvárban. „Köszönöm a dékán úrnak és az intézménynek, hogy az elmúlt években tanítottak titeket, bízom abban is, hogy a diploma átvételét követően megálljátok a helyeteket Magyarországon, vagy szűkebb pátriánkban Székesfehérváron azzal a papírral és azzal a tudással a kezetekben, amit ebben az intézményben szereztetek.” – mondta köszöntőjében Székesfehérvár alpolgármestere.

A valétálók nevében Takács Kitti búcsúzott az Alma Matertől. „Mintha tegnap lett volna, hogy 2011 szeptember 3-án átléptem a kollégiumunk küszöbét, ahol mit sem sejtő pogányként bámultam az idősebbeket a szép barna kabátjukat és a kirakós gyűrűjüket. Aztán felgyorsultak az események, írtuk életünk első ZH-it, több-kevesebb sikerrel. Megkeresztelkedhettünk, befogadott minket a közösség. Személy szerint rengeteget köszönhetek a hagyományőrzésnek. Megannyi barátság köttetett a pár év alatt, rengeteg jó élménnyel és emlékekkel gazdagodtam, amit sohasem fogok elfelejteni. de most búcsút intek a híres-neves márványtermünknek, ahol időm nagy részét töltöttem..” – idézte fel az elmúlt éveket Takács Kitti „Mütyűr”.

A Valétálók a búcsút követően a Városház téren kört alkotva kortyoltak bele a körbejáró évfolyamkorsóba, majd miután kiürült, a valétaelnök összetörte és a cserepekből mindenki hazavitt egy-egy darabot. Ezután a végzősöket az alsóbb évesek jelképesen kirúgták a városból, végül Valétabál zárta a programot.

forrás: www.szekesfehervar.hu

fotó: Simon Erika

Bár, azt tartja a mondás, hogy „aki tudja, csinálja, aki nem, az tanítja…”, az ÓE AMK Geoinformatikai Intézet oktatóiként mi erre folyamatosan próbálunk rácáfolni, ami nem kis feladat, hiszen olyan szakterületről van szó, ahol a technikai fejlődés szinte naponta kínálja az újdonságokat. Az országban egyedüli BSc szintű geoinformatikus képzési helyként nagyon fontosnak tartjuk, hogy hallgatóinkat – lehetőségeinkhez mérten – a legkorszerűbb ismeretekkel lássuk el tanulmányaik során. Sem ők, sem pedig az őket foglalkoztató cégek ne érezzék, hogy a finanszírozási nehézségek miatt nyílik az olló, az ismeretanyag elmarad a szakmai élet valóságától, a technika kínálta lehetőségektől.

Bár a gyakorlati ismeretekre hangsúlyt fektető műszaki képzések összehasonlíthatatlanul költségesebbek, mint az inkább elméleti jellegű szakok, mégis próbáljuk a legkorszerűbb technológiákat folyamatosan beépíteni az oktatott tananyagba. Szerencsére, a tőlünk kikerült hallgatók az itt töltött évek kellemes emlékeivel, tapasztalataival (mint nagy cégek képviselői, vagy egyéni vállalkozók) nem feledkeznek el az Alma Materről és – ha nem is a mindennapi eszközök biztosításával, de egyéb módon, például esetenként szakdolgozati és TDK feladatok megvalósításához nyújtott segítséggel, vagy elvi együttműködéssel kutatások során –  támogatják Intézetünket.

Ezt a fajta összetartozást éreztük kollégáimmal együtt a 2016. május 12-én, Jakabszálláson megrendezett szakmai napon is, melyet a Topcon és Sokkia termékeket forgalmazó Navicom Kft. valamint a Centrálgeo Kft. közösen szervezett.  A több mint 120 résztvevő az ország minden részéből érkezett. Volt közöttük olyan, aki Sopronból hajnali 5-kor indult, hogy időben regisztráljon, ne maradjon le az első előadásról sem és jusson idő beszélgetésre a kollégákkal, a volt GEO-sokkal, akik szép számmal vettek részt a színvonalasan megrendezett eseményen. 

A délelőtti szekciót előadások töltötték ki, melyek között műszerismertető és a gyártók műszereinek alkalmazásával elvégzett feladatok bemutatása egyaránt szerepelt. A Centrálgeo Kft. részéről Lévai Balázs, volt hallgatónk által tartott előadásában kitért a GEO által létesített pontmezőn végzett fényképező repülésre és a képek feldolgozásával, az általunk megadott adatok felhasználásával kapott eredményekre is.

Ebéd után, a Jakabszállás külterületén található repülőtér rendkívül impozáns környezetében került sor a gyakorlati bemutatókra. Az időjárás részben volt csak kegyes a rendezvényen megjelentekhez, ugyanis feltámadt a szél (amellyel többféle pilóta nélküli repülőeszköz sikerrel megküzdött) majd eleredt az eső (ami a résztvevőket inkább távol tartotta a bemutatótól). Többek bánatára a programban meghirdetett sétarepülés ugyan elmaradt, de mindeközben, a rendezvénynek különleges hangulatot kölcsönző repülőgép-hangárban egész nap geodéziai műszerekkel, UAV-kkel lehetett ismerkedni.

A kávészünetek beszélgetései során újabb érdeklődés mutatkozott az Iszka-hegyi tesztterületünkön megvalósítható UAV kalibrálási lehetőség iránt, amely megerősített bennünket abban, hogy ezen a területen is fontos a szakmai szerepvállalásunk.

Jó volt találkozni egykori hallgatóinkkal, akik közül többen a szervező cégeket képviselték, előadásokat, gyakorlati bemutatókat tartottak és felkészült szakemberként válaszoltak az érdeklődők kérdéseire.  A szakmai közönség soraiban is jelentős hányadot tettek ki a volt fehérvári GEO-sok, akik cégek alkalmazottaiként és magánvállalkozóként egyaránt szép számmal voltak jelen, ami bizonyítja, hogy Székesfehérvár a hazai geodéta képzés fontos bázisa.

Köszönjük a szervezőknek a lehetőséget!

Balázsik Valéria

Bár, azt tartja a mondás, hogy „aki tudja, csinálja, aki nem, az tanítja…”, az ÓE AMK Geoinformatikai Intézet oktatóiként mi erre folyamatosan próbálunk rácáfolni, ami nem kis feladat, hiszen olyan szakterületről van szó, ahol a technikai fejlődés szinte naponta kínálja az újdonságokat. Az országban egyedüli BSc szintű geoinformatikus képzési helyként nagyon fontosnak tartjuk, hogy hallgatóinkat – lehetőségeinkhez mérten – a legkorszerűbb ismeretekkel lássuk el tanulmányaik során. Sem ők, sem pedig az őket foglalkoztató cégek ne érezzék, hogy a finanszírozási nehézségek miatt nyílik az olló, az ismeretanyag elmarad a szakmai élet valóságától, a technika kínálta lehetőségektől.

Bár a gyakorlati ismeretekre hangsúlyt fektető műszaki képzések összehasonlíthatatlanul költségesebbek, mint az inkább elméleti jellegű szakok, mégis próbáljuk a legkorszerűbb technológiákat folyamatosan beépíteni az oktatott tananyagba. Szerencsére, a tőlünk kikerült hallgatók az itt töltött évek kellemes emlékeivel, tapasztalataival (mint nagy cégek képviselői, vagy egyéni vállalkozók) nem feledkeznek el az Alma Materről és – ha nem is a mindennapi eszközök biztosításával, de egyéb módon, például esetenként szakdolgozati és TDK feladatok megvalósításához nyújtott segítséggel, vagy elvi együttműködéssel kutatások során –  támogatják Intézetünket.

Ezt a fajta összetartozást éreztük kollégáimmal együtt a 2016. május 12-én, Jakabszálláson megrendezett szakmai napon is, melyet a Topcon és Sokkia termékeket forgalmazó Navicom Kft. valamint a Centrálgeo Kft. közösen szervezett.  A több mint 120 résztvevő az ország minden részéből érkezett. Volt közöttük olyan, aki Sopronból hajnali 5-kor indult, hogy időben regisztráljon, ne maradjon le az első előadásról sem és jusson idő beszélgetésre a kollégákkal, a volt GEO-sokkal, akik szép számmal vettek részt a színvonalasan megrendezett eseményen. 

A délelőtti szekciót előadások töltötték ki, melyek között műszerismertető és a gyártók műszereinek alkalmazásával elvégzett feladatok bemutatása egyaránt szerepelt. A Centrálgeo Kft. részéről Lévai Balázs, volt hallgatónk által tartott előadásában kitért a GEO által létesített pontmezőn végzett fényképező repülésre és a képek feldolgozásával, az általunk megadott adatok felhasználásával kapott eredményekre is.

Ebéd után, a Jakabszállás külterületén található repülőtér rendkívül impozáns környezetében került sor a gyakorlati bemutatókra. Az időjárás részben volt csak kegyes a rendezvényen megjelentekhez, ugyanis feltámadt a szél (amellyel többféle pilóta nélküli repülőeszköz sikerrel megküzdött) majd eleredt az eső (ami a résztvevőket inkább távol tartotta a bemutatótól). Többek bánatára a programban meghirdetett sétarepülés ugyan elmaradt, de mindeközben, a rendezvénynek különleges hangulatot kölcsönző repülőgép-hangárban egész nap geodéziai műszerekkel, UAV-kkel lehetett ismerkedni.

A kávészünetek beszélgetései során újabb érdeklődés mutatkozott az Iszka-hegyi tesztterületünkön megvalósítható UAV kalibrálási lehetőség iránt, amely megerősített bennünket abban, hogy ezen a területen is fontos a szakmai szerepvállalásunk.

Jó volt találkozni egykori hallgatóinkkal, akik közül többen a szervező cégeket képviselték, előadásokat, gyakorlati bemutatókat tartottak és felkészült szakemberként válaszoltak az érdeklődők kérdéseire.  A szakmai közönség soraiban is jelentős hányadot tettek ki a volt fehérvári GEO-sok, akik cégek alkalmazottaiként és magánvállalkozóként egyaránt szép számmal voltak jelen, ami bizonyítja, hogy Székesfehérvár a hazai geodéta képzés fontos bázisa.

Köszönjük a szervezőknek a lehetőséget!

Balázsik Valéria